Hirtelen j�tt, �s s�lyos, b�r n�ma volt szinte l�pte;

rakott szokny�s j�s �vegg�mb-�g�rte hazugs�ga.

v�rtunk, de m�s �rkezett, �s a hal�l nem k�sz�n,

csak letelepszik, mint halv�ny napsug�r a f�kra,

�s v�gzetesen led�fi azt is, ki itt mer maradni �lve.

K�s� van, alkony visszhangzik m�r az elter�lt t�jon,

s mi csak v�runk, m�g mozdulatlan dong a villanyk�rte,

a hal�l j�r itt, k�z�tt�nk, kasz�ja m�r lend�lni k�sz�l

�si parancs�t teljes�ti �jra: �zni a testet vissza a f�ldbe

s�t�t �jjel percei kattognak az �r�n, s mi csak v�runk.

M�ltban f�j a gy�sz, s tovat�nt napokt�l nedves a szem

angyalok k�rusa m�r nem zeng, belefulladt most dal�ba

visz a hal�l, s hagyja: utols� l�legzeted a v�ll�ba szuszogd

azt az utols�t, mely lopja az �letet, s viszi az �t�l�sz�ki b�lba,

�s mint v�zt�l sercen� t�z, k�v�nsz ellenkezni, hogy ma ne!

Hirtelen m�gis k�sz�nt, utols� l�ptein�l a sz�v m�g dobban

az �vegg�mb elt�r�tt, szil�nkja nyomja a rakott szokny�t

nem v�rtuk, m�gis pontosan �rkezett, mert az id� is az �v�,

mialatt �talakulnak reggelre a holdsug�rba burkol�zott f�k

s odakinn, ajt� el�tt m�r csak a hajnal sugarai lopakodnak.

2005-02-03