turorudy
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Idő
 
Magamról
 
Fórumok
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Gondolatok
 
Ökörségek
 
Politikai művek, gondolatok
 
Linkgyűjtemény
 
Zene
 
Meztelen csiga az izzó homokban

2: Meztelen csiga az izzó homokban

 

 

Unottan gyújtottam rá egy szál cigire. Jobb kezemmel kavargattam a cappuchinot, ami nem volt épp a legfinomabb, de elment. Nem adtak hozzá kis csokit, és így nem szeretem igazán. Halk countryzene szólt a hangfalakból, és ami a legjobban bántott, az volt, hogy a bár túlsó részéből egy harmincöt év körüli nő egyfolytában engem bámult. Zavarba ejtett, komolyan, pedig csak akkor szokott zavarba hozni egy nő tekintete, ha napszemüveg van rajta, és nem látom a szemét, hogy tényleg rám néz-e. De ő engem nézett. Nem mintha szemezni akartam volna vele, dehogy, csak ösztönösen ellenőriztem, hogy néz-e még, vagy sem. Akkor ijedtem meg igazán, amikor elindult felém.

-        Szia. Nincs kedved meginni velem valamit? – (ne akarj felszedni, szivi, jó? Épp arra gondoltam, hogy mire fel ez a sok blabla? Miért nem mondja egyszerűen azt, hogy gyere bébi, mert viszket a puncim, és dugni akarok? Megspórolnánk az ital árát és azt az időt, amit az elfogyasztására fordítunk.)

-        Sajnálom, hölgyem, de lassan mennem kell.

-        Nyugodtan tegezhetsz, nem vagyok én olyan öreg! – (sajnos nem igaz az a tévhit, hogy mindenki olyan öreg, mint amilyennek érzi magát. Ez a nő itt úgy tizenhétnek érezheti magát, pedig már a dupláját is megjárta.)

-        Akkor ne haragudj, de most igazán nem aktuális.

-        Pedig én csak arra gondoltam, hogy igazán megismerhetnénk egymást egy kicsit közelebbről is. – nem hazudott, hisz már csúszott is közelebb a padon, amin ültünk. A miniszoknyából kilógó meztelen combja a nadrágomon pihenő kezemhez tévedt. Egy pillanatra megmozdult a nadrágom eleje. Ő meg folytatta: – Épp azt néztem, hogy milyen szexi, ahogy kevergeted a cappuchinot a kanaladdal. – és elvette a kanalat a kezemből, de közben végigsimította a kezem, majd nyelve nem kevés segítségével bekapta a kanalat, és lassan húzta ki szájából. Nadrágom eleje ekkor már kőkemény volt. Esküszöm, soha többé nem kevergetem a cappuchinot kanállal. Legyen inkább íztelen, vagy megkérem a pultost, hogy keverje meg.

Behunytam a szemem. Még fel sem eszméltem igazán, és már a kocsijában ültem, a lakására tartottunk; miközben ő a combomat simogatta vezetés mellett. Nem volt mese, fel lettem szedve. A lakására érve sem sokat foglalkozott a körítéssel, beráncigált a hálószobába, és lehámozta rólam a ruhát. Rajta sem maradt semmi, és már ugrottunk is be az ágyba. Azért ez így durva egy kicsit. Még körbenézni sem maradt időm, pedig általában körbenézek ott, ahova éppen bemegyek. Babona, már csak azért is, mert realista vagyok, gondolok arra is, hogy mi lesz, ha valami balul sül el, és menekülni kell. Jobb, ha az ember fölméri előbb a terepet, nehogy rosszkor betoppanjon egy férj, vagy valami ilyesmi. Mindig kell egy utat találni kifelé. Bátyámtól tanultam meg, mint ahogy azt is, hogy soha ne féljek megcsókolni egy lányt, mert ha eltol magától, akkor legfeljebb azt mondom, hogy bocs, azt hittem, te is akarod. Abból még nem lehet baj. Abból viszont igen, hogy ha nem teszed meg, és évekkel később derül ki, hogy tulajdonképpen akarta.

-        Gyerünk, aaahh, gyerünk. Húzd ki… tedd, most tedd be! – nyögte alattam, és én kihúztam, majd betettem, ahogy kérte. De nem éreztem semmit, és ez rohadtul furcsa volt.

-        Na, mit mondasz? – kérdezte.

-        Miről? – kérdeztem vissza meglepetten. Kinyitottam a szemem, és még mindig a bárban ültünk. Így már érthető, hogy nem éreztem semmit, hiszen csak képzelődtem.

-        Hát, itt áll kint a kocsim. Beülhetnénk, és felmehetnénk hozzám; azt ajánlottam fel éppen, hogy ismerjük meg egymást… – itt megállt egy pillanatra, és ajkaival most a fülcimpámat szopogatta a kanalam helyett, nem törődve azzal, hogy a bárban rajtunk kívül még egy csomóan voltak. Majd halkan a fülembe súgta: –… közelebbről.

-        De hát még a nevemet sem tudod.

-        Most nem is a nevedre van szükségem.

Tényleg nem arra volt. De amire szüksége volt, az sajnos nem működött. Pedig a legújabb 2in1 sampont használom; a parfümöm egyszerűen ellenállhatatlan; a ruháim patyolattiszták, és színkíméltek; a legalaposabb borotvával borotválkozom, amely követi az arc vonalát, és arcom selymes és bársonyos a borotválkozás utáni arcszesztől; kólát iszom, hogy sose legyen elég; a fogkrémem tizenkét órás védőpajzsa aktívan hat; egyszerűen mindent megteszek, hogy férfiasan tökéletes legyek, és mégis: semmi. Csak egy jó kocsi hiányzik. Igen, biztos ez a probléma: a kocsi.

Próbáltam őt megnyugtatni, hogy nem az ő hibája, én voltam hülye, még túl korai volt. Azt hittem, menni fog, de mégsem ment. Kisétáltam a fürdőszobájába. Azt vettem észre, hogy nem mertem a szemébe nézni, úgy jöttem ki, hogy csak a földet bámultam, felkaptam a ruháimat, és kimenekültem. Felöltöztem, és egy pillanatra mintha az öreg képét láttam volna meg a tükörben. Úgy rémlett, röhög rajtam, de amikor újra visszanéztem, már csak az én vörös arcom volt ott, ahogy a könnyeimmel küszködök. Kimentem, és beszóltam a szobába, hogy elmegyek.

-        Várj egy kicsit! – mondta megnyugtató hangon. – Visszaviszlek a bárba.

-        Nem kell, köszönöm. Hazasétálok innen. És még egyszer, ne haragudj, nem lett volna szabad megpróbálnom még senkivel.

-        Miért nem maradsz még egy kicsit? Nem kell elrohannod, ez bárkivel előfordulhat, csak van, aki bevallja, és van, aki nem. Hidd el, én láttam már harmincévest is ilyen állapotban. Ne úgy fogd fel, hogy kudarcot vallottál, mert ez nem igaz. Ettől még lehetsz igazi férfi. Na, gyere ide! – mondta, és azonmód meztelen, ahogy volt, felállt, és visszahúzott az ágyra.

Valamivel jobban éreztem magam ruhában. Benyúlt a pólóm alá, és simogatta a mellkasomat. Az éjszakát nála töltöttem, bár szeretkezni már nem próbáltunk. Hajnalban úgy ébredtem fel, ahogy este lefeküdtünk, én a hátamon feküdtem, ruhástól, ő hozzámbújva, meztelenül, keze még mindig a pólóm alatt. Gyengéden kicsúsztam mellőle, hogy ne ébredjen fel, és egy cetlire a következőt írtam neki:

„Köszönöm a megértésedet! És sajnálom.”

Finoman csókot leheltem az arcára, az ajkai sarkára. Majd kiléptem az ajtón, és elmentem, úgy, hogy még a nevét sem tudtam. Tudtam, hol lakik, de a lélek már nem vitt vissza oda többször. A bárban benne próbáltam keresni a hibát (öreg, nem egy Kim Basinger, túl rámenős), de rájöttem, a hiba bennem van.

Kiérve a hajnali napfénybe elbőgtem magam. Kerestem egy elhagyott játszóteret, ahol nyugodtan kibőghetem magam a hintában ülve. Lomhán lökdöstem magam, kezemet a térdemen, arcomat a kezeim közt pihentetve. Épp sikerült picit megnyugodnom, amikor egy kedves, csilingelő, a karácsonyi csengő hangját is leköröző hang szólalt meg mellettem.

-        Leülhetek melléd, bácsi? – a hang egy nyolc-kilenc év körüli, aranyló hajú, zöldeskék szemű kislánytól származott. Vékonyka, szürke kabátot viselt.

-        Csak ha nem szólítasz többet bácsinak.

-        Oké. Megígérem.

Ott ült mellettem, és nem szólt semmit, csak bámulta a földet. Egészen addig rám sem nézett, amíg rá nem gyújtottam egy cigire.

-        Ez egészségtelen. – mondta csilingelő hangján. – A nagymamám azt mondta, hogy aki cigarettázik, az meghal.

-        Hidd el nekem, kicsim, hogy én nem a cigarettázásba fogok belehalni, ez biztos. De ettől függetlenül a mamádnak igaza van, a cigaretta egészségtelen, és meghal az, aki cigarettázik. – hirtelen milyen okos lettem. Furcsa, hogy az ember sokkal okosabbnak érzi magát, ha tudja, hogy meg fog halni. Gondolkoztam még, hogy mondok valami eszeveszettül bölcset, de semmi nem jutott eszembe.

-        A mamám azt is mondta, hogy aki meghal, az nem megy el közülünk, csak beleköltözik mindannyiunk szívébe.

-        Ebben is igaza volt a mamádnak. Addig nem halhat meg senki, akit szeretsz, amíg te emlékezel rá, és a szívedben tovább él.

-        Akkor a mamám sem halt meg? Az anyu azt mondta, hogy meghalt.

-        Ha behunyod a szemed, akkor látod őt? Hallod a hangját? Emlékszel még mindenre, amit mondott neked?

-        Igen.

-        Akkor nem halt meg, mert a te szívedben még mindig él, és élni is fog, amíg te el nem engeded onnan.

-        Én nem akarom elengedni. Nem akarom, hogy elmenjen, soha.

-        Akkor ne engedd el; néha hunyd be a szemed, és beszélgess vele, képzeld el, hogy vele játszol, és mindörökké veled marad.

Féltem feltenni a kérdést, hogy miért jött el otthonról ilyen korán, mert pontosan tudtam a választ.

-        Hogyhogy ilyen korán eljöttél otthonról?

-        Anyuék már megint veszekedtek. Nem akartam hallgatni…

Mondta, majd ült ott még egy darabig, szótlanul, aztán felállt, elköszönt, és elment. Azon gondolkodtam, hogy addig jó az embernek, amíg gyermek; mármint úgy értem, hogy nem testileg gyermek, hanem úgy istenigazából gyermek. Mert például ez a kislány még csak nyolc éves, de már nem gyermek, a szülei tettek róla, hogy ne lehessen az. Már így látatlanban utáltam őket. Undorító, amikor egy szülő nem hajlandó kellően foglalkozni a kicsinyével, és azt várja, hogy mikor válik már felnőtté, és mikor nem kell már törődnie vele. Szóval azért jó egy igazi gyermeknek, mert még hihet valamiben, nem érti az élet dolgait, nem látja annyira szörnyűnek a szörnyűségeket. Várja a Mikulást, a Nyuszit, a Jézuskát és így tovább. Nem érti még, hogy neki majd egy életen át kell robotolnia a napi kenyeréért, gyűrődni, szenvedni, és végül felnevelni a gyermekét/gyermekeit, hogy azután majd ő/ők is végigcsinálják ezt az egészet. Nem tudja azt, hogy az emberi élet célja olyan, mint egy vizes szappan: az ember kapkod utána, keresi, és amikor végre azt hiszi, megvan, akkor kicsúszik a kezéből, és kapkodhat utána újra. Ez az élet kegyetlen körforgása, és ami a legkegyetlenebb benne az, hogy nem lehet kiszállni; bár a legelején azt lehetne mondani, hogy köszönöm szépen, nem szeretném. Mint egy közértben:

-        Parancsol egy életet?

-        Milyen ez az élet, tessék mondani!

-        Hát, apukája alkoholista lesz, anyukája pedig egy szajha. A gyermekkora úgy egy éves koráig folyik zavartalanul, akkor egy baleset folytán, amit a részeg apja okoz, agyrázkódást szenved. Már ekkor elkezdődnek a gondok, és akkor tetéznek, amikor hét éves korában anyja ügyei kiderülnek (a sarki fodrász kivételével mindenki megjárta már, korántsem intim lyukát, de a fodrász is csak azért nem, mert hetven éves, impotens, és Quasimodo legyőzte egy szépségversenyen. Hát ez se egy Gedeon bácsi…). Apja totál lezüllik, anyja meglép a villanyszerelővel, és maga a nagymamához kerül. Tizenhét évesen veszti el a szüzességét, Szabados Bettike társaságában, amiből a legemlékezetesebb momentum Bettike fogszabályzójába beleragadt kenyérdarab kipiszkálása lesz…

No és ekkor azt lehetne mondani, hogy köszönöm szépen, tényleg nagyon érdekes mindez, de én inkább eltűnnék a totális megszületetlenségben. Pedig egy garantáltan boldogságmentes életnek nézhettünk volna elébe, amit angol ajkú kollegák csak úgy mondanának, hogy „Happy free life”, 40% szárazanyagtartalommal, gyümölcskoncentrátum nélkül, természetazonos aromák felhasználásával. Aztán lehet, hogy később bánkódna az ember, mert a kihívás miatt lehet, hogy érdemes lett volna belevágni. Már csak azért is, mert lehet, hogy Bettike fogszabályzójában a kenyérgalacsinon kívül mást is találhattunk volna… Egyre inkább sajnálom, hogy nem vettem be azt az átkozott Andaxint.

A játszótér után egy parkba mentem, és leültem az egyik padra. Néztem ki bambán a fejemből, és álmosan (na ja, nem aludtam túl jól az éjjel) cigi után kotorásztam az ingem zsebében. Még egy szálam maradt. Basszuskulcs, még cigit is kell vennem. Szörnyű! Két nénike közeledett felém, az egyik kezében kosár volt, őt gyorsan elneveztem Kati néninek, a másik meg legyen, mondjuk Zsuzsi néni. Leültek a mellettem lévő padra, és tereferéltek. Csak egy-két mondatot kaptam el a beszélgetésükből, mert az öreg nénik jó szokását követve néha halkan súgtak oda ezt-azt a másiknak. Ezért a közvetítésem egy kicsit hiányos lesz. Kati néni kezdte a panaszkodást, legalább is a padra ülésük után.

-        Egyre többet kell járnom a dokihoz a derekammal… – hogy itt mit mondott, azt nem értettem, ficam, reuma, vagy anyámkinnya’? (Egy bizonyos kor után az embert a betegségek támadják jobban, vagy a beszélőkéjükre hat egyenesen arányosan a kor?) Egyfolytában panaszkodnak… Aztán egy percre rá megbántam, hogy ilyet gondoltam róluk, mert olyan dolgot mondtak (konkrétan „Zsuzsi néni”), ami messzemenőkig elgondolkodtatott.

-        Azért egy dolog biztos: ha lehetne, én akkor sem lennék most húsz éves. Inkább haljak meg holnapután. Nem tudnám elviselni azt, amin a fiatalok ma végigmennek. Mi annak idején nyugodtan keltünk, és nyugodtan feküdtünk, mert biztos volt az állásunk, és ha dolgoztunk, akkor volt ennivalónk is, ruhánk is, és lakásunk is. Drága „Katikám”, ha látnád szegény unokámat… Ott lebeg a feje fölött a kés, nem tud éjjel aludni, mert ha kirúgják, akkor hol talál állást, miből fogja kifizetni a házra felvett kölcsönt? – no comment! Felálltam a padról, odamentem a nénihez, és halkan bocsánatot kértem tőle. Aztán leléptem. Szegény elég furcsán nézett rám.

Utam megint a buszpályaudvarra vezetett, és felszálltam a buszra; a sofőr elég furcsán nézett rám, bele is néztem a tükörbe, de a karikás szemeimen kívül mást nem láttam. Egy negyven év körüli pali mellé ültem le. Egy ideig nem is volt vele gond, de úgy fél óra után elkezdett dumálni. Eleinte csak általános dolgokról, majd egyre jobban belemelegedett. Hiába próbáltam minden nem verbális eszközzel értésére adni, hogy nem érdekel, ő csak mondta, mondta, mondta… majdnem kitépte a kezemből az újságot. Arról beszélt, hogy miként csalta meg a feleségét, újra és újra, és hogy a „kis hülye” még csak nem is sejti! Mintha az elkeseredés és a kilátástalanság törvénytelen gyermekével beszélgettem volna; illetve bocs, ő beszélt hozzám.

-        Egyszer összejöttem egy tizenkilenc éves lánnyal! – (Gratulálok!) Épp egy kis almadarabot próbáltam meg kipiszkálni a nyelvemmel a fogam közül. Mondhatom, rohadt nehéz volt, egész megfájdult a nyelvem. Már csak az aggasztott, hogy mikor ettem én almát? Be tud görcsölni az ember nyelve? És meghúzódni? – Képzeld, egyszer épp felhívott a feleségem, amikor a kiscsajjal voltam, és ő a szájába vette a… és ott játszott… – itt megpróbálta utánozni a francia szex női részének a kéz- és szájmozdulatait –… na, tudod!?! Miközben a feleségemmel beszéltem! Alig bírtam visszatartani a nyögéseimet.

Hurrá! Hát éljen a rohadtul üres szó, a házasság, és az ő sorstársa, a szerelem. Ennél már csak az nevetségesebb, amikor az emberek ösztönösen eljárnak minden vasárnap templomba, meggyónják a bűneiket, hogy aztán hétfőn újrakezdhessék az egészet. Ebből a szempontból nekem az ördög sokkal szimpatikusabb. Isten megteremti az ösztönöket/vágyakat, aztán megtiltja őket. Hát milyen dolog ez?

Nem bírtam tovább a pali mellett. Szó nélkül felálltam (na nem úgy, te kis hamis!), és pár üléssel előrébb ültem. Azon járattam az agyam, már amennyire képes volt mozogni, inkább csak „kúszattam”; hogy talán és is ugyanezt csinálnám, ha negyvenéves koromban egy tizenkilenc éves nő rámgerjedne. De mivel én nem leszek negyven éves, ezért ez nem bántott egy csöppet sem. Sőt, kaján vigyor futott végig az arcomon, mert így jogosan tettem neki szemrehányást!

Nem is néztem meg, hogy hova ülök le, csak most. Váó! Egy gyönyörű lány ült mellettem! Na nem, azért ez már túl sok. Ismét egy gyönyörű nő, és én már megint elvesztem a fejem… Egyfolytában őt bámultam; vélhetően az egyik barátnőjével játszott hárommásodpercesdit a mobilján. Bár egyébként idegesít ez a taktika, de ettől az istennőtől még ezt is eltűröm. Csak figyeltem őt, és néha ő is rámnézett. Ez az, mosolyog! Úgy-úgy, csináld csak; tetszem neki! Az amerikai filmekben ilyenkor mindig történik valami, hát ne hagyj cserben, Hollywood! Hosszasan és mélyen nézett a szemembe, közben egy pillanatra sem lankadt le a mosoly azokról a (minden bizonnyal) mézédes ajkakról, sőt, inkább egyre szélesedett. Éreztem, hogy jó vagyok nála, már csak egy apró égi jel kellene, biztosan azt akarja, hogy megcsókoljam – totál, mint a filmekben, szerelem első látásra! Kérek egy jelet, hogy tudjam: akarja! Félrenéztem egy pillanatra az arcáról, és az egyik óriásplakát a következő feliratot hirdette: „Ön is mondjon IGEN-t!” Ez az! Ez a jel, amit kértem. Behunytam a szemem, és felé fordultam, előrelendültem, hogy megcsókoljam, de a finom női ajkak érintése helyett a bal orcámon egy csattanás kísérte éles fájdalmat éreztem, meg hallottam a hangját:

-        Mit képzelsz, mit csinálsz, te perverz disznó? Hülye bunkó!

Az egész busz felénk nézett, de szerencsére épp megérkeztünk az egyik megállóba, és le tudtam gyorsan ugrani a buszról.

 
Versek
 
Novellák
 
Erotikus versek
 
Erotikus novellák
 
Zöld út (regény)
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre