11: 11 másodperc

…hát így jár az, aki bárányálarcú ordas farkasok között a fekete bárány…

A gyufa lángja bátortalan harcban igyekezett megtörni a terem sötétbe burkolózott, elnyelni igyekvő magányát. A láng, még ha félve is, de kirajzolta megtört testem ezer sebtől gennyes kósza sziluettét, ahogy a cigarettát a feltörő lángba nyomtam. Nem, nem kapkodok már tovább levegő után. A fojtogató, maró füstben is van valami, ami megfoghatatlanul szép. Ezen az órán legalábbis. Nem mintha ez bármiben más lenne bármely ezt megelőzőnél, de valamiért mégis. Monoton zizeg a rácson túl a folyosó egyetlen neonlámpája. Bogársereg körülötte, versenyt zizegve a sokat próbált neoncsővel. Zöld színű padló, mocskos az esti felmosástól, na ja, nincsen ablak, így nem szellőzik, és egy árva, istenadta csillag sem tud bekandikálni. Bár mit is kezdenék egy csillaggal… nem szeretem őket. Nem szeretem, mert sokan vannak, és fényesek. Ha kevesebben lennének, és nem lennének olyan fényesek, talán szeretném őket. Talán… mert a szív ugye csak lebeszélhető, de rá sosem. Sőt, azt is suttogták már nekem itt a falak, hogy a biztos megöl, de túléled, míg a remény éltet, de belehalsz. Akkor most én meghalok, vagy mi van? A WC ülőkéje megrepedt. Vajon kinek volt kedve üldögélni rajta? Huszadrangú, lényegtelen dolog, de most mégis fontos. Megkérdezem, azt hiszem. De nem, már jönnek. Igen, én vagyok. Micsoda? Dehogy akarok! Gondolja, az segítene? Hagyjál békén! Ha eltörik mindenem, akkor is inkább magam állok fel. Beletenyereltem a cigi csikkekbe. Az utolsó még parázslott. Amúgy jó nektek itt? Kilépek a rács kapuján, hárman állják el az egyik utat, érdekes módon pont a kifelé vezetőt. Nem, nem azért kérdem, csak semmi levegő, semmi fény. Ja, persze, az igaz. Így is lehet végül is. Király lehet. Főleg ez a neon itt. Anyádat lökdössd! Neki a redvás falatoknak! Figyi! Gondoltatok már valami vanília illatú légfrissítőre? Nem, ja bocs. Nem szóltam! Egyébként kedves felesége? Oooouuuhhh! Igen… a gyomorszájam volt! Hallod, ne legyél már ilyen tetű lassú! Add ide azokat a rohadt kulcsokat, én gyorsabbak kinyitom! Nem, nem dehogy! Nem vagyok én olyan kemény! Befogom, persze! Az orrod, ha a szádon már nem vehetsz levegőt… Ááááhhh. Nem, csak kicsit vérzik. De legalább most érzem, hogy valóban sós, és nem édes a vér íze! Mi van? Minek sírnék? Egy könnycsepp nem sok, de annyit sem fogsz látni tőlem, te szarházi! Ha a könnyemet akarod, dolgozz meg érte! Hova? Oda álljak? Miért, ott jobban fogok látni? Na, itt vagyok, mikor kezdünk?

11 másodperc…

nem, köszi nem kell a kendő, jól vagyok nélküle is!

10 másodperc…

ja igen, az jó lenne, egy thai masszázs két gyönyörű, nagy mellű barnával valahol a Kanári-szigeteken, lehet?

9 másodperc…

FELKÉSZÜLNI!

8 másodperc…

na, itt egész kellemes a hőmérséklet, és a világítás is egész más, miért nem lehet ezt mindenhova rendszeresíteni; legközelebb másik szobát kérek!

7 másodperc…

FEGYVERT VÁLLHOZ!

6 másodperc…

hallod, a fegyvered csöve nem egészen tiszta, vigyázz vele, nehogy a lámpa fénye rosszul csillanjon, és akadályozzon a célzásban!

5 másodperc…

CÉLOZZ!

4 másodperc…

érzem a tavasz ízét a számban, furcsa, de a madárdalt is, meg mindent, mintha most minden ízekké változott volna, és itt tornyosulna, mint valami mindent bele fagyi.

3 másodperc…

most meg mi a fenét vársz, mondd már ki!

2 másodperc…

hol vannak a képek? hol van az életem filmje? pedig vettem popcornt is, meg minden…

1 másodperc…

TŰZ!

Furcsa, de jó. Az első golyót még érzem, bár biztos nem érzékelek különbséget a beérkezések között. Csak a feltétel nélküli befogadást, vagy mi a fene ez. Szép az élet!