A betörő

Holdfényes éjszaka volt, csendes, holdfényes éjszaka. A bútorok szép rendben sorakoztak a fal mellett. Ízlésesen berendezett hálószoba, a szekrények világosbarnák, a dohányzóasztal mahagóniszínű, a fal pedig sötétkék, ami talán nem illett bele a hálószobába (a nappali narancssárga színe talán jobban illett volna…), ám a világosbarna szekrényekkel furcsa, de mégis tökéletes kontrasztot alkotott a sötétkék. Háttámlájával a falhoz tolva franciaágy állt, felette furcsa festmény, mellette a falon hatalmas tükör, szintén a falon egy óra lustán kattogott. Kismutatója az egyesen, nagymutatója az ötösön. Az ablaküvegen keresztül megszokott, sárga hálóingében leselkedett befelé az októberi holdfény. Nem is tehetett mást, hiszen nem engedték be, a szokatlan fülledt éjszaka ellenére minden ablak csukva volt, a szobában az óra mutatóin kívül minden állt, minden mozdulatlan volt.

Megcsörrent a telefon. Az ágyból egy kéz álmosan kalimpált a kis telefonszekrény felé. Gazdája halkan nyöszörgött hozzá; női hang volt, még így, álmából felkeltve is gyengéd, lágy női hang; úgy a hatodik-nyolcadik csengésre eltalálta a telefon kagylóját, felvette és álmosan szólt bele:

-        Halló! … igen, máris. – mondta halkan, majd az ágy másik felébe nyújtotta a kagylót, hozzátéve: – Téged keresnek…

Majd feküdt vissza, mintha misem történt volna. Most az ágy másik végéből emelkedett ki egy kéz, markolta meg a kagylót és szólt bele egy férfihang, nem kevésbé fáradtan, mint az előbbi női:

-        Halló! Tessék? … jó, jó, rendben. Máris ott leszek, ne nyúljatok semmihez, amíg oda nem érek. – a női hang tulajdonosán átnyúlva, aki mellesleg a felesége volt, letette a telefont. Halkan motoszkálni kezdett, majd felkapcsolta az éjjeli lámpát, gyenge, de mégis barátságtalan fénnyel töltve meg a szobát. Unottan öltözködni kezdett, hiszen már oly sokszor, oly sok reggelen öltözködött fel itt, az ágy szélén ülve. A különbség most csupán annyi volt, hogy az óra hajnali fél kettőt mutatott.

-        Mi történt? – kérdezte a nő.

-        El kell mennem. – válaszolt halkan férje, aki már az ingnél tartott. – Gyilkosság. Nem tudom, mikor érek haza, ne várj! – tette hozzá, majd arcon csókolta feleségét, és ingét begombolva kilépett a háló ajtaján, és halkan behúzta azt maga mögött. Rendőr volt. Sürgős eset. Hívták. Mennie kellett.

A nő még egy pár másodpercig feküdt szótlanul, majd felkelt és elindult ugyanazon az úton, mint férje. A háló az emeleten volt, és ő villanyt sem kapcsolva lesétált a földszintre, a konyhába, és kinyitotta a hűtő ajtaját. Végigszaladt testén a hűtő fénye: fekete selyem hálóinget viselt, csipkéset, combközépig érőt; csipkés, fekete bugyival, melybe belehímezték leánykori nevének monogramját: KA, mint Keszthelyi Anita. A hálóing mellben szűkített, máshol viszont bő volt. A mellben szűkítés a mell formáit hivatott kihangsúlyozni – ezúttal gyönyörű formákat hangsúlyozhatott ki, szép, arányosan kerek, formás, sem túl nagy, sem túl kicsi melleket, a szűk szabáson is kitüremkedő mellbimbókkal. Bálványként is lehetne őket imádni a természetes szépség oltárán. A közepesen barna, gusztusos combokon mintha egy pillanatra megállt volna a hűtő fénye, talán belesett a hálóing szoknyája alá, majd szaladt tovább a térdeken és a sípcsonton át egészen az apró, ennivalóan szexi lábujjakig.

Kivett a hűtőből egy üveg Curacao-t, a polcról egy whiskyspoharat emelt le, majd negyedéig töltötte a kék itallal, a többit almalével egészítette ki, majd poharastól visszament az emeletre. Az ablak elé állt és nézte, ahogy férje épp kiáll a garázsból. Egyszerű, ámde otthonos családi házban laktak, kettesben, gyermekek nélkül.

-        El kell menned, ez a munkád… értem én! – mondta, majd megitta az italát és visszafeküdt az ágyba. Nyakig húzta a takarót, épp csak a feje látszott ki alóla. Tik-tak-tik-tak: kattogott a falióra monotonon, a nő nem tudta, meddig feküdt így, hallgatva az órát, de álom nem jött a szemére. A hátán feküdt, és bámulta a hamuszínű plafont, ezúttal már derékig letolva a takaróját, látni engedve nyaka, válla és mellei vonalát.

Valami neszt hallott az előszoba felől. Megjött a férje – gondolta. Elég gyorsan ment, végül is biztos csak helyszínelni kellett, a többi majd holnapra esedékes. Nem akarta, hogy férje lássa, hogy még ébren van, ezért behunyta a szemét, és mozdulatlanná dermedt. Furcsállotta, hogy férje halkan, szokatlanul nagyon halkan lépkedett fel a lépcsőn és nyitotta ki a hálószobaajtót, de szemét még mindig csukva tartotta, csak fülelt, hogy mi történik a szobában. Azonban egy vetkőző ember által keltett zajok helyett pakolászás zajára emlékeztető hangokat hallott. De mindezt halkan és finoman, mintha tojásokat kellett volna pakolni. Óvatosan kinyitotta résnyire az egyik szemét, és egy fekete ruhás alakot látott a szekrénynél, neki háttal. Egy pillanatra kinyitotta teljesen a szemét, de gyorsan össze is zárta. Az alak a szekrénynél nem a férje volt, már csak azért sem, mert fekete harisnyát húzott a fejére. Kinyitotta még egyszer bátortalanul a szemét, de ismét szorosan összezárt szemhéj lett a vége. Érezte, hogy gyomra liftezik, szíve pedig szép lassan közeledik a torka felé, ahogyan adrenalin szintje is a plafon felé. Kezdett belényilallni a felismerés: betörő van a lakásban, mi több, ott áll tőle néhány lépésnyire. Járt önvédelmi tanfolyamra, ahol azzal kezdték neki, hogy semmilyen vagyontárgy nem éri meg azt, hogy kockára tegye érte az életét. Ehhez tartotta magát, nem mozdult, szemét továbbra is csukva tartva alvást imitált, levegőt is alig mert venni, nehogy észrevegyék, hogy ő itt van. Bár ha jobban belegondolt, biztos volt benne, hogy az alak tudja, hogy ő itt van. De azt már nem tudhatja meg, hogy ébren van. Szörnyen zavarta, hogy nem látta az illetőt, sőt már hallani sem hallott semmit, még azokat a halk neszeket sem, amiket eddig. És ha meg akarja ölni?

Hirtelen meleg lélegzetet érzett a mellkasán. Félelmében kinyitotta a szemét: a betörő ott hajolt felette, egészen közel. Megrémült, ahogy farkasszemet nézett a fekete csuklyás férfival. Furcsa, hogy épp ez jutott eszébe, de nem harisnya volt rajta, mint ahogy először gondolta, hanem egy sapka, amit a két szemnél, az orrnál, valamint a szájnál résnyire kivágtak. Pár másodpercig bámulta, majd kipattant az ágyból, de nem menekült el, az ablakhoz szaladt, megfordult, és immáron tisztes távolból nézte a betörőt. Hangosan zihált, mintha kilométereket futott volna, és egész testében remegett. Az alak vele szemben nyugodt volt, nem mozdult, nem szólt semmit, talán még levegőt is alig vett, és ez rettenetesen idegesítette.

-        Mit akar? – buta kérdés. Mit is akarhatna? De ebben a pillanatban más kérdés nem jutott eszébe, a csöndet pedig már nem bírta tovább. Mondjon bármit, akármit, csak végre szólaljon már meg a titokzatos idegen. Igen, most már inkább tűnt titokzatosnak, mint félelmetesnek.

-        Feküdjön vissza!

-        Mit akar tőlem?

-        Feküdjön vissza, kérem! – mondta a férfi ugyanolyan nyugodtan, mint ahogy eddig viselkedett.

Férfi volt, ez most már biztos; bár mérget nem vett volna rá, de talán még a hangja is ismerősen csengett, de a maszk igen erősen torzította a hangját, és a férfi rá is játszott. Próbált cigarettától és alkoholtól eldurvult hangot utánozni.

A nő leült az ágyra, de még mindig zihált; érezte saját szívverését, mint apró pici dobokat a mellkasában, amik ezúttal nem a megszokott dallamot játszották. Gyorsan és erőteljesen doboltak. Az ágynak a tükörrel ellentétes oldalán ült, a férfi a másik oldalon állt. Pusztán a franciaágy választotta el őket egymástól. A férfi lassan elindult felé, megkerülve az ágyat; mozdulatai félelmetesen nyugodtak voltak, mintha csak a helyi kis ABC-be sétált volna el. Odaért mellé, de nem tudott felnézni rá; nem, mert szörnyen félt. Mereven bámulta ültében hol a padlót, hol saját lábujjait.

-        Fél? – kérdezte a férfi.

-        Nem… – hazudott. Dehogynem félt, nagyon is.

A férfi gyengéden felállította az ágyról, majd finom mozdulattal visszatérdeltette, ezzel a nő mögé kerülve. Mögöttük, a férfin túl a dohányzóasztal feküdt, azon túl az ablak, az ablakon pedig még mindig a kíváncsi októberi hold sárga arca. Szemben velük, az ágy túloldalán a tükör. A férfi hátulról megérintette kezeivel két vállát. Volt valami megnyugtató az érintésében; határozott volt, ám mégis gyengéd. Amikor megfogta vállát, hatalmába kerítette egy ismerős érzés, amit már évek óta nem érzett. A testén eddig uralkodó félelmet felváltotta a biztonság érzete, amit utoljára férjének érintése váltott ki belőle, de az már nagyon régen volt. Elhidegült a kapcsolatuk az élet taposómalmában, a mindennapi munka mellett. Szerették egymást, de már semmi nem volt a régi. És most ez a férfi, ez a betörő egyetlen érintésével felidézte mindazt, amit ő annyira szeretett férjében, és ami annyira hiányzott neki. Hogy valaki mellett biztonságban érezze magát. Nem csak fizikailag, nem csak anyagilag, hanem szellemileg és legfőképpen érzelmileg is. A férfi keze a válláról lecsúszott a karjára. Ez az út, ahogy a nyaka tövétől egészen a könyökéig csúszott le a férfi keze, kellemes borzongással töltötte el, egészen beleremegett, ám ezúttal nem a félelemtől. A kéz félúton beleakadt a hálóing két vállpántjába, lehúzva azokat a nő válláról. Izgatottan várta a folytatást, de a férfi kivárt egy picit, ezzel is fokozva az izgalmat. Ahogy ott térdelt az ágyon, látta magát a tükörben, háta mögött pedig a férfit, ahogy kicseréli maszkját; az új maszkban ajkai már takaratlanok voltak, csak haját és szemeit fedte fekete kendő. Mindezt oly ügyesen csinálta, hogy nem lehetett látni az arcát. A nő nem mozdult, nem is akart, várta, hogy mit tesz vele a férfi. Nem tudta, miért, de biztonságban érezte magát, élvezte a helyzetet, mert a régi időkre emlékeztette, amikor még ő és a férje fergetegeseket keféltek, gyakran szerepjátékokkal, kikötözéssel és egyéb izgalmas játékokkal fűszerezve. Talán egyszer még betörőset is játszottak…

A férfi most puha ajkaival megérintette a nő vállát, majd várt egy pillanatig, és amikor egy halk, gyengéd sóhaj volt a válasz, folytatta: végigcsókolgatta ugyanazt az utat, amin az előbb a jobb keze siklott végig, a nyaktőtől egészen a nő könyökéig, ajkaival gyengéden harapdálva a nő finom bőrét. A háta következett ezután, a két lapocka vonalát csókolgatva ajkai átsiklottak a nő bal vállára, majd ott megismételte azt, amit az előbb a jobb oldalon. Közben végig figyelt a nő reakcióira, amikor ajkai érintése nyomán megremegett a törékeny test, megállt egy pillanatra, és megjegyezte, csókjával még párszor megjelölte a helyet, amely nyomán fokozatosan felhevült, lángra lobbant az asszonyban régóta szunnyadó vágy. Elengedte a nő karját, és elkezdte simogatni a testét, először a csípőjét, majd haladt felfelé, a bordákon, előrecsúszott a hasra, mindezt lassan, finoman; és fel a mellekre. Végigsimította a nő kerek domborulatait, örömmel konstatálva, hogy a mellbimbók teljesen megkeményedtek, majd egy kicsit erősebben, de nem durván megmarkolta, elkezdte masszírozni a puha melleket. A nő halkan nyögdécselt, láthatóan élvezte, és ez még jobban beindította a férfit, kezei fáradhatatlanul dolgoztak a hálóingen keresztül.

De a nő, mintha csak megelégelte volna a fogságot, egy határozott mozdulattal lehúzta a hálóingjét, és a földre hajította. Egy szál, monogramos bugyijában térdelt még mindig az ágyon. Látta, hogy a férfi egy pillanatra megtorpan; biztos meglepte a nő reakciója, talán nem számított arra, hogy nem fog ellenkezni, arra meg pláne nem, hogy még kezdeményezést is átveszi. Segített a férfinak, megfogta a kezét, és visszavezette a mellére; több se kellett annak a kéznek, egyből újra munkába lendült, dörzsölgette, masszírozta a puha párnácskákat, gyömöszölte alulról felfelé, majd körkörösen. Amikor a nő már nyöszörgött, rátért a mellbimbókra, morzsolgatta, húzogatta, de az ajkaival még nem ért hozzá, ajkait még nem érhette az a megtiszteltetés. A nő gyengéd nyomást érzett a hátán, egyből megértette: látogatója azt szeretné, ha hasra feküdne, és engedett a „kérésnek”, előredőlt az ágyon. A férfi lassan fölé mászott, de nem nehezedett rá, csak finoman ráfeküdt. Pont annyira, hogy érezni lehessen testének közelségét, de ne legyen teher, ne legyen kényelmetlen. Így a nő érezhette a testéből áradó illatokat; betörő létére nem volt sem alkoholszaga, sem cigarettabűze, sem testszaga, de az ellenkezője sem: túlparfümözve sem volt, a tisztaság egyszerű illata áradt belőle, ami remekül illett az alkalomhoz. A finom, puha csókok ismét a nyakszirtet érték, és haladtak lefelé, lassan végig a háton, a lapockákon, a gerincoszlopon, egészen a fenekéig. Amíg a fenekét csókolgatta és harapdálta, kezeivel combjait masszírozta, simogatta. A nő érezte, hogy bugyija teljesen átnedvesedik, és ezt a férfi ellenőrizte is, majd lassan, de határozottan lehúzta a bugyit. Profi volt, minden porcikájában pontosan érezte, mit, hol és mikor kell megtennie ahhoz, hogy a nő élvezete a maximális legyen.

Lassan megfordította az ágyon, majd finoman megcsókolta, s ebben a csókban benne volt minden. A nő érezte azt az ősi érzést; amiről nem tudod, hogy mi is valójában, nem lehet megmagyarázni, nem lehet megfogalmazni, csak egyszerűen érzed. Tudod, hogy van, és amikor érzed, akkor nagyon jó, de amikor nem érzed, akkor fáj, és hiányzik. Talán hívhatjuk szerelemnek, de ez nem igazán pontos. Csak azért bélyegezzük meg névvel, mert egyébként nem értenénk. De Shakespeare óta tudjuk, hogy „mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos”, épp ezért botorság lenne ezt egyszerűen szerelemnek nevezni, mert a szerelem más. Ez egy olyan érzés, egy olyan misztikus dolog, ami két embert, egy férfit és egy nőt egyesít a testi boldogság oltárán. Ez kettejük harmonikus együttélésének egyik alappillére, és a másik pedig maga a szerelem. Ha valamelyik nincs, nem működhet a kapcsolat.

Most elölről csókolgatta végig a nő testét, kezdve a nyakszirttel, a mellek között lecsúsztak ajkai a hasra, a csípőre, majd vissza, fel a mellekre. Ajkai most érintették először a mellét, de nem támadt egyből a mellbimbóra, először nyelvével körbepásztázta a mellet, körkörösen közeledve a bimbóhoz. Amikor odaért ajkaival, fimon, lágy csókot lehelt a kőkemény mellbimbóra, majd nyalogatni, harapdálni kezdte. A nő halkan sikoltott, már alig bírt magával. A férfi, látva ezt elindult lefelé, a nő ágyéka felé, azzal a céllal, hogy ajkaival, és nem utolsó sorban nyelvével a csúcsra juttassa. Csak még egy kis kitérő – gondolta, és ajkaival végigszántotta a nő combját, aki már nem bírta tovább, belekapaszkodott a hajába, és lágy öléhez húzta a férfit. Ahogy eddig a női test bármilyen másik testrészénél, úgy itt is először finom ismerkedés kezdődött, az ajkak gyengéden érintették, félénken közeledtek, mint valami feszülethez, szent oltárhoz. Majd határozottan „megcsókolta” a szeméremajkakat; a nő beleremegett, egész testében megfeszültek, és remegtek az izmok. Kezei megmarkolták, összegyűrték a lepedőt, ahogy a férfi nyalogatta, ajkaival harapdálta a csiklóját, szívogatta a szeméremajkait, nyelvével turkált a hüvelybemenetnél. Az orgazmus kecses rángások formájában tört ki belőle. Ahogy közeledett a csúcshoz, elengedte a lepedőt, és egy párnával eltakarta a szemét. Talán, mert élvezte. Talán, mert szégyellte, hogy élvezi. Felsőtestének vonala félkörívet írt le, mint valami fenséges híd egy reneszánsz és egy szürrealista festő közös művében. Egy pillanatra kicsit megemelkedett, teste megmerevedett, lélegzetvisszafojtva élvezte ki orgazmusának minden pillanatát, majd aléltan zuhant vissza az ágyra.

Felhúzta és megcsókolta a férfit, aki most szemében egyszerre volt Zorro, a titokzatos, és Don Juan, az ellenállhatatlan. Átvette az irányítást, lefektette betörőjét oda, ahol eddig ő feküdt, kigombolta a fekete inget, és a fekete farmer felső két gombját, majd végigcsókolgatta a férfi felsőtestét. Körmeit végighúzta az izmos mellkason, kicsit összeborzolva a szőrt, majd ajkaival haladt lefelé, a férfi hasa és öle irányába. Kigombolta a farmert teljesen; a férfi dorongja már kőkemény volt, és ez csak tovább fokozta benne a vágyat. Lehúzta a nadrágot, ami alatt szexi, testhez simuló bokszer bújt meg. Kigombolta a bokszer gombjait, kiszabadítva a férfi legféltettebb kincsét. Először csak finoman húzogatta, majd egy hirtelen ötlettel szájába vette. Ezelőtt még sohasem csinált ilyet, férjével az orális szex kimaradt az életükből. Ha jobban belegondolt, már nem is emlékezett rá, hogy milyen a férje pénisze. Most is először viszolygott tőle, de megérezte a már említett ősi érzést, és ez tovább fűtötte, főleg, hogy látta, mekkora élvezetet nyújt ezzel csodálatos látogatójának. Elkapta a hév, és elkezdett játszani a hímtaggal, ami nagyon tetszett neki, mert nem volt sem túl nagy, sem túl kicsi; először arra gondolt, hogy ezt mintha pont az ő puncijának méretezték volna. Visszaemlékezett, hogy annakidején miket látott pornófilmekben, és megpróbálta utánozni azokat az orális fogásokat, csókolgatta, szívogatta, nyalogatta a férfi jelen pillanatban minden bizonnyal legkeményebb részét; gazdája legnagyobb örömére.

Most a férfi húzta fel magához a nőt, és csókolta meg. Átölelte, és gyengéden lefektette az ágyra, majd ő is fölé siklott. Mélyen elmerült a nő gesztenyebarna szemében, látni akarta, hogy minden a legnagyobb rendben van, és látta is. Finoman átölelte a nőt, és hallotta a halk, kéjdús sóhajt, ahogy hímvesszője lassan behatolt, becsúszott a hüvelybe. Amit kettejük összehangolt, harmonikus mozgása követett, csípőjüket ritmikusan mozgatták. Már most látszott, remek párost alakítanak az ágyban, mintha már évek óta együtt csinálnák, fantasztikusan összeszokva, ismerve egymás testének minden porcikáját. Pedig semmi másról nem volt szó, minthogy két fantasztikus szerető egymásra talált. Érezték, hogy légzésszámuk egyre gyorsul; szívük őrülten kalapált, ahogy egymás karjaiban közelednek az élvezet legmagasabb csúcsa felé. Lángoló testük a két szív harmonikus ritmusában lüktetve, érzékien, lassan összeolvadt a vágy birodalmában. Ahogy a Baby Sisters is megénekelte már: „Két test, ha egymáson ég, úgy van jól!”

A férfi az ágy előtt állt, lassan felhúzta a nadrágját, és begombolta a gombokat. Nehéz, mély sóhajjal vette fel az ingét, és gombolta be azt is, lentről felfelé haladva.

-        Fantasztikus volt… – mondta a nő, aki még mindig meztelenül feküdt az ágyon, karjait széttárva.

Odabújt még mellé, ruhástól. Átkarolta még egyszer, homlokon csókolta, majd az ajtó felé indult, zsákját otthagyta a szekrény előtt, csak egyvalamit vitt magával: a nő monogramos bugyiját. Az ajtóból még visszafordult, szemei kacéran csillogta a maszk résein keresztül. Mosolyra húzta ajkát, majd megkérdezte:

-        És a férjednek mit fogsz mondani?

-        Azt, hogy betört az éjjel egy betörő, és őrült jót keféltem vele.

-        Reméltem is… – mondta, majd kifordult az ajtón, és lefelé indult a bugyival a kezében. De alig tett meg néhány lépcsőfokot, a nő utána szaladt.

-        Nem ismételhetnénk meg ezt valamikor?

Megtorpant egy pillanatra, majd felfogva a kérdést, visszasétált a hálószobába, az éjjeliszekrényhez ment, és az ott talált tollal valamit firkált egy papírzsepire. Odaadta a nőnek, majd újra lefelé indult.

-        Ha a férjed ismét éjjeli szolgálatra menne, csak hívj!

-        Rendben, de azt szeretném, ha ugyanígy jönnél be…

A férfi már nem válaszolt, de a nő így is tudta, hogy megegyeztek. Megvárta, amíg a férfi kilép a házból, majd visszapakolta a tárgyakat a helyükre; de volt valami furcsa a dologban: csak a hálószobából kerültek tárgyak a zsákba. Megrázta a fejét és nem törődött vele, inkább elment zuhanyozni, és zuhanyozás közben megpróbálta felidézni az egész szeretkezést. Azt, ahogy félelme lassan elmúlt, ahogy a férfi érzékien felébresztette a benne égő vágyat, és ahogy szépen felvezette a kacskaringós ösvényen keresztül az orgazmus fellegeibe. És már most alig várta, hogy férjét újra behívják éjszakára, és őhozzá újra betörjenek, ellopva legféltettebb kincsét, a szívét. 

Tizenkét nappal később:

A templomóra már elütötte a hajnali kettőt, amikor egy sötét ruhába öltözött alak suhant át az utcán. Átmászott a kőkerítésen, majd a fal tövében megállt, felvette maszkját, ami csak szemeit és haját takarta el; felnézett az emeleti szoba ablakára, ahonnan gyenge fény szivárgott ki. Indult volna a bejárati ajtó felé, de egy pillanatra megtorpant: hoppá, az ablak résnyire nyitva van! Az egyetlen út oda fel a futórózsa faállványán, és az ereszcsatornán keresztül vezetett. Nem is tétlenkedett sokáig, megrángatta egy kicsit a faállványt, hogy elég stabil-e, majd felugrott rá; körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla: nem látja senki, megigazította hátizsákját, és már kapaszkodott is felfelé. Belesett az ablakon: a nő az ágyon feküdt, a hasán, és aludt. Teljesen elterpeszkedett, nem volt betakarva, kezei és lábai is szétdobva hevertek. Most nem hálóinget viselt, hanem fehér pólót, és sötétkék bokszert, ez az éjjelilámpa fényénél kitűnően látszott. Mint ahogy az is, hogy ez az éjszakai felszerelés is remekül állt neki, de tulajdonképpen egy ilyen nő még télikabátban is fantasztikusan szexi tud lenni. Alig várta már, hogy az ablakon belülre kerüljön, és megérintse. Kész kínszenvedés volt ez a néhány nap, amíg várnia kellett az újabb alkalomra, amikor ismét egymásé lehetnek.

Halkan belökte a résnyire nyitott ablakot, bemászott és hátitáskáját az ágy mellé tette. Leguggolt mellé, kinyitotta, és egy sötétkék selyemszalagot húzott ki belőle. Az ágy végébe sétált, hurkot formált a szalagra, és gyengéden a nő kezére akasztotta, másik végét pedig az ágy támlájának rúdjára rögzítette. Átsétált a túloldalra, útközben kivett még egy szalagot, és a másik kézzel is megismételte az előbbi mozdulatsort. Most, amikor a nő már ki volt kötözve, leült mellé az ágyra, kezét lassan végighúzta a nő lábszárán, a vádlitól kezdve egészen a combig, és fel, az intim zónáig, amit halk, szexi női kuncogás kísért. Bár eszméletlenül kihívónak, és izgalmasnak találta a nő bokszerét, de könyörtelenül, és kérlelhetetlenül lehúzta. Nem is ütközött semmi ellenállásba, sőt még segítettek is neki. Teljesen begerjedt már most, nem is tartotta vissza magát, beleharapott a nő fenekébe, kétszer is. Az asszony teste megfeszült mindkét harapás nyomán. Közben kezei sem tétlenkedtek, az egyik keze a combjait simogatta, a másik a póló alatt matatott, cirógatta a lapockákat, és a nyakszirtet. Széthúzta a combokat, és kezével a szeméremajkakat kezdte simogatni, míg nyelve a finom, puha farpofákon csúszkált. Benyálazta ujjait, és úgy, körkörösen masszírozva izgatta a nő hüvelynyílását, aki kéjesen nyögött a férfi érintései nyomán, ritmikusan mozgatva testét. Levetkőzött a férfi, teljesen meztelenre, a nő fölé mászott, és agresszívan letépte a nőről a pólót, majd hátulról, a farkával furakodni kezdett.

-        De kérem, mit csinál? Meg akar erőszakolni? – tudakolta mézédes hangján a „szenvedő” alany, akinek nagyon tetszett ez a határozott fellépés, és a férfias, ellentmondást nem tűrő magatartás.

            Sokszor álmodott már erről; hogy nem kérik ki a véleményét, nem kérdezik, hogy ő mit akar, csak keményen rámásznak, és meghágják, pont így, hátulról. Leteperik, belekapaszkodnak a hajába, vagy épp a mellébe és megdugják. Tetszett az ellentét, a változatosság is, hogy amíg az előző együttlétük gyengéd és érzéki volt, addig ez vad és szenvedélyes. Már most, a második alkalommal érezte, hogy sohasem tudná megunni partnerét, és minden alkalommal bejárnák, így kettesben az érzéki orgazmusok Paradicsomát. De kérdésére nem kapott választ, hanem válasz helyett egy kőkemény férfitag csúszott be a hüvelyébe, és kezdett lassan mozogni, ki – be. Megmarkolta a férfi egyik kezével a vállát, és úgy érezte, szinte felnyársalja, tövig nyomja belé, és minden egyes lökésnél édes forróság öntötte el, amely végül fantasztikus bizsergéssé alakult át, és szétáradt az egész testében. Olyan volt, mint valamilyen felfoghatatlan láz, ami szó szerint ágyba döntötte, és nem menekülhetett előle. Hiába tiltakozott volna ellene, nem volt menekülés. De nem is akart tiltakozni, nem is akart elmenekülni, átadta magát teljesen az élvezetnek; fejét hátrahajtotta, és arcát a férfi arcához nyomta. Érezni akarta a forró leheletet az arcán és a nyakán; azt akarta, hogy elborítsa a férfi illata és íze teljesen, át akarta adni magát neki, de ugyanakkor magába akarta zárni, örökre. Olyan volt ez, mint valami fenséges násztánc, mintha a föld történetének legősibb párja szeretkezett volna, és most mutatnák be az emberiségnek, hogy miként is kell ezt csinálni. És remek tanárok voltak.                                

-        Akarod análisan? – kérdezte a férfi.

-        Igen! – lihegte halkan Anita, majd elhaló hangon hozzátette: – Igen…, bármit, amit te akarsz.

A férfi óvatosan kihúzta péniszét a nő hüvelyéből, majd a hátitáskájához ment, és vazelint vett elő belőle. Mindenre gondolt, mindent előre eltervezett, és mindig véghez is viszi a terveit. Van valami különös kisugárzása, és ez teszi ellenállhatatlanul vonzóvá. Gyengéden és finoman vezette be nemi szervét a nő másik lyukába, vagy ahogy mondani szokták, a „barna szalonba”. Tudta, hogy partnere még soha nem szeretkezett így, éppen ezért a szokottnál is jobban vigyázott, nem akarta a legkisebb fájdalmat sem okozni neki. Lassan mozgott, és közben kioldotta a finom kezeket rabságukból, hogy amennyiben fájdalmat érez, azonnal jelezni tudjon.                                                                                                           

A nő először tompa, de nem erős fájdalmat érzett, de nem akart szólni, főleg azért nem, mert ez a fájdalom lassan átalakult melegséggé. Ugyanazt a fantasztikus bizsergést érezte, mint szeretkezés közben. Soha nem gondolta volna, hogy valaha is élvezni tudná a szeretkezés e formáját; de most, bár orgazmusa nem volt, mégis rettenetesen élvezte az anális szexet. Nem tudta, miért, de azok a telefonos szexhírdetések jutottak eszébe, ahol meztelen lányok különböző pózokban bíztatták a nagyérdeműt, sokszor elég extrém dolgok megtételére. Ez az érzése lassan átalakult, és most már arról fantáziált, hogy pornósztár, és épp a legújabb filmjét forgatják. Tudta, hogy ez az érzés szeretkezés után azonnal szertefoszlik, de most mégis olyan jó volt másvalaki bőrébe képzelni magát. Mert így egyszerre lehetett pornósztár, középkori domina, zsenge szűzkislány, háremhölgy, vagy akár a sikátor mélyén éppen megerőszakolt nő. Behunyta a szemét, és abba a szerepbe képzelte magát, amelyben a legjobban tudta élvezni a dolgot; bár nem volt szüksége semmi képzelődésre, hiszen elég volt csak kinyitnia a szemét, és épp egy betörővel szeretkezett. Ez is igencsak extrém volt, és ami tovább fokozta az élvezetet, az, hogy a partnere fantasztikus szerető, aki minden vágyát kielégíti.

A nő fantáziálgatásai közepette a férfi egyre közeledett a csúcshoz; apró, finom rángások következtében tört ki belőle a forró sperma, ahogy az orgazmus szétáradt lassan egész testében, és az eddig uralkodó, izzó vágy helyét édes fáradtság vette át. A nő felült az ágyon, és elmélyülten nézte partnerét, aki rövid pihenő után kiugrott az ágyból, és csak annyit mondott, hogy mindjárt jön, és már el is tűnt az ajtón keresztül, azonmód meztelen, ahogy volt. Nem telt bele öt perc, és tényleg vissza is jött, kezében egy pezsgőspohárral, egy lapos kistányérral, és egy kiskanállal. Letette mindezen tárgyakat az ágyra, majd táskájához ment, és egy üveg pezsgőt, egy doboz joghurtot, egy kis műanyag dobozban epret, valamint egy banánt vett elő. A nő önfeledten bámulta, teljesen elmerült a látványában, és közben azon járt az esze, hogy milyen izgató, ha egy férfi meztelenül járkál a lakásban, és hogy az ő férje miért nem mászkál így, legalább néha egy picit. Sajnos nem emlékezett már rá, hogy amikor fiatal házasok voltak, akkor sétálgatott-e meztelenül, de most csak arra tudott gondolni, hogy nem.

-        Nem lehetne levenni azt a maszkot? – kérdezte a férfitől, lágy mosoly kíséretében.

-        Sajnos még nem, de ne félj, eljön annak is az ideje. Miért, félsz tőlem így? Vagy elrémít a maszk? – mondta halkan; hangjában most is benne volt az a megnyugtató hangszín.

-        Nem, nem erről van szó, csak szeretném látni az arcod.

-        Ne félj, fogod látni!

A férfi leült az ágyra, közvetlenül a nő mellé, és megcsókolta; majd lábánál fogva lejjebb húzta, és hátradöntve lefektette. Felbontotta a joghurtot, az epret kiszedte a tányérra, és a banánnak lehúzta a héját. Pezsgőt töltött a pohárba, ivott egy kortyot belőle, a második kortyot pedig lassan a nő szájába csorgatta, és még ugyanazzal a mozdulattal ismét megcsókolta. Ujját belemártotta a pezsgőbe, finoman bekente vele a kőkemény mellbimbót, újra belemártotta, és egy cseppet, egy picit magasabbról rácseppentett. Majd mindezt lenyalta róla. A következő kortyot a köldökébe engedte, és lassan visszaszippantotta; azt a picit pedig, ami még ottmaradt, nyelvével kanalazta ki. Végigcsorgatta a pezsgőt a nő testén, ezúttal a pohárból, majd, hogy semmi ne vesszen kárba, ajkával végigfutott a pezsgő által benedvesített útvonalon. Finom remegés volt rá a válasz, és a nő nyújtogatta a nyakát, hogy szeretne még inni a pezsgőből. Kapott is még belőle, az előbbi módszerrel, ajkai közé csorgatva, csókkal kísérve. Betörője kihörpintette, ami még megmaradt a pohár alján, majd a nemrég még béklyóként használt sötétkék selyemszalagok egyikével bekötötte a nő szemét, hozzásegítve ezzel egy újabb fantáziálgatáshoz. Ahogy a férfi kettéharapott egy epret, és elkezdte simogatni vele ajkait, nyakát, melleit, úgy érezte, ő most Kim Basinger, és épp Mickey Rourke kényezteti a „Kilenc és fél hét”-ben. Vágyakozva harapott az eper után, amit lassan adagoltak neki; érzékien nyalogatta a kanalat, ami finom feketeribizlis joghurtot szállított ajkaira; és önfeledten csókolta, imádta a férfit, aki mindezt megadta neki. A banán következett, ami először ajkait simogatta, és ő mesterien húzogatta érzéki ajkait a banánon, lassan, finoman. Teljesen beindította, hogy a férfi halkan sóhajtozott hozzá, és bár nem látta, de el tudta képzelni az arcát. Szívogatta, szopogatta a banánt, majd egy tizenéves kislány huncut mosolyával leharapta a banán végét. A finom gyümölcs ezután a testét kezdte simogatni, beszorította a mellei közé, végighúzta mellbimbóján, hasán siklott át, és le, a lába közé. Elterült az ágyon, és halk sóhajok, apró remegések közepette élvezte, ahogy a banánt a férfi nyelve váltja fel, és lassan felrepítik a fellegekbe. Ez az isteni nyelv fantasztikus ritmusban mozgott a lába között; csiklóját, mint valami édesen izzó parázst, menten felrobbanó bombát érezte, ahogy teljesen, egész testében elmerült az orgazmus hullámaiban.

Hosszú, hosszú percekig feküdtek egymás mellett, kielégülten és fáradtan, de maximálisan boldogan. Mint egy festményen, összebújva; rajzolni sem lehetett volna szebb párt. Nézték hol a plafont, hol egymást, és bár nem szóltak egy árva szót sem, mégis pontosan tudták, mire gondol, mit érez a másik. Amikor tekintetük találkozott, mindketten elmosolyodtak, és megszorították a másikat. A férfi ült fel először, és kezdett összepakolászni.

-        Hagyd csak, majd én elpakolok. – mondta a nő.

-        Lassan el kellene mennem, a férjed bármelyik pillanatban hazajöhet. – már vette is fel a ruháit, de nem kapkodott, nyugodtan öltözködött, és közben végig a nőt figyelte, tekintetét kereste.

-        Tudod, nem is érdekelne. Hadd tudja csak meg. Az összes együtt töltött év eltörpül emellett a két, veled töltött éjszaka mellett.

-        Bár nagyon hízelgő, amit mondtál, de kérlek, ne ítélkezz elhamarkodottan. Még nem is ismersz.

-        Szívesen megismernélek, bármikor!

-        Megyek. – terelte el a szót, majd megcsókolta még egyszer a nőt, és ezúttal az ablak felé indult, távozási szándékkal.

-        Legközelebb is jössz? – kérdezte a nő reményteli hanggal.

-        Persze, boldogan, csak hívj!

Még mielőtt a férfi kiléphetett volna az ablakon, a nő mellé lépett, leakasztotta nyakláncát, és egy csók kíséretében a kezébe nyomta.