Kilenc nappal később:

            A férj halkan öltözködött a hálószobában, éjfél körül járhatott, felesége az ágyon fekve olvasott. Halkan jó éjszakát köszönt a feleségének, és kilépett az ajtón. Lesétált a lépcsőn, be a konyhába, és teát töltött magának. A kenyérpirítóba bedobott két szelet kenyeret, pirítósnak, és a hűtőből hozzá padlizsánkrémet vett elő, amit a felesége készített. Megtorpant egy pillanatra, meggondolta magát, és visszadobta a padlizsánkrémet a hűtőbe, és egy doboz sima margarint vett elő. Azon járt az esze, hogy mások vajon hogy tudnak hozzászokni az éjszakai kajáláshoz, mert neki sehogy sem smakkolt. Gondolt még arra is, hogy régen hogy balhézott a felesége, ha éjszakára kellett mennie dolgozni, most meg… Elkészült a pirítós, lassan megette, a teát is megitta, majd szedelőzködött: felkapta aktatáskáját, széldzsekijét, az asztalról a slusszkulcsot, és a garázshoz sétált. Kinyitotta a garázsajtót, beült sötétkék Audijába, és kihajtott az útra. Kihalt, néptelen volt az utca, csak egy – két fiatal sétálgatott a sötét utcán, illetve egy hajléktalant kószált a park mellett közvetlenül. Elrémítő a világ kegyetlensége, hogy idős, öreg néniket és bácsikat lehet látni az utcán, kéregetni; szégyen, hogy öregkorukra hagyja a társadalom ilyen helyzetbe sodródni őket.

Ebben a parkban egyébként a környékbeli gyerekek szoktak játszani, a szülők építettek nekik egy favárat, ahol télen rendszeres hócsaták zajlanak. Sokszor egy kicsit eldurvul a játék, a gyerkőcök sajnos hajlamosak rá, de szüleik meg tudták úgy szervezni, hogy majdnem mindig van kint egy szülő, vagy egy idősebb testvér, aki vigyáz rájuk. Általában tíz – tizenöt gyermek szokott kint lenni, szünidőben még több is.

Közben a kocsival megállt egy ház előtt, egy földszintes, egyszerű ház előtt. Kikapcsolta a lámpát, és várt, mereven bámulta a sötét ablakokat, ahonnan a fény semmilyen formája nem szivárgott ki. Kezében egy kulcs volt, azzal játszott. A slusszkulcsot még nem vette ki a helyéről, sőt, hirtelen felkapcsolta a lámpát, beindította a kocsit, és gázt adott. Végigszáguldott ugyanazon az úton, amelyiken jött, de majdnem kétszer olyan gyorsan, most nem érdekelték sem a fiatalok, sem a hajléktalanok, sem a parkbéli gyermekek, akik minden bizonnyal az igazak álmát alusszák, gondtalanul. Lakásuktól kétsaroknyira megállt, és gyalog folytatta az útját, belopakodott a kapun, halkan kinyitotta a bejárati ajtót, és belépett a lakásba. A szekrényből vastag pamutpulcsit, és kesztyűt vett elő, majd az emelet felé vette az irányt. Nesztelenül lopakodott fel a lépcsőn, megállt a csukott ajtó előtt, elővette pisztolyát, mélylevegőt vett, és betört a hálószobába. A hálószobába, ahol a felesége szeretkezett egy maszkos férfival, de ez egyátalán nem lepte meg. Nem úgy a szeretkező párt, akik egyből szét is ugrottak, a nő maradt az ágyon, a férfi a szoba közepére perdült. A kefélésnek vége szakadt, síri csend következett, amit a betörő szakított félbe:

-        Pisti… te, te mit keresel itt? – nyögte halkan, elhaló hangon, a rá meredő hangtompítós pisztoly súlya alatt.

-        Ti ismeritek egymást? – kérdezte a nő.

 Néma hallgatás következett mindkét részről, a nő magára húzta a takarót, és úgy várta a választ, ami nagyon nem akart megérkezni. Végül a férfi bólogatott lehajtott fejjel. A férje megszólalt végre:

-        Gyerünk, vedd le a maszkod, hadd lássa, ki vagy.

-        De hisz ő… ő… – nyögte a nő erőtlenül, amikor meglátta a férfi arcát a félhomályban.

-        Igen, ő a kollégám.

-        Nem, nem értem ezt az egészet!

A férj hamisan mosolygott. Szörnyű volt ez a mosoly, groteszk, kegyetlen és öntelt. Felesége felé fordult, és halkan, gúnyosan megszólalt:

-   Igen, azt hiszem, tartozom némi magyarázattal, drágám. Vagy inkább tartozunk, nem igaz? Nos, a te drága betörőddel, azaz az én munkatársammal úgy egy hónappal ezelőtt beszélgettünk, erről - arról, és én büszkén jelentettem ki, hogy engem szerető feleség vár otthon, minden este, aki odavan értem. Erre ez a szemét azt mondta, hogy bármikor el tudna csábítani téged, még akár betörőnek öltözve is. És rá tud venni olyan dolgokra, amiket velem soha nem tettél meg: hogy leszopod, vagy akár még seggbe is kúrhat. Fogadtunk; belementem, mert egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy képes lennél megcsalni engem. Azt meg végképp nem, hogy még vissza is hívod, többször is. Megszerveztünk mindent, bár eleinte kételkedtem. De mégis el kellett hinnem minden szavát, ugyanis a fogadásnak eleget téve bizonyítékokkal támasztotta alá, amit mondott: – pillanatnyi hatásszünetet tartott, majd egy levegővétel után folytatta: – a monogramos bugyid, amit állítólag szétszaggatott a mosógép, és ezért kidobtad; a lánc, amit a házassági évfordulónkra kaptál, ami állítólag kiszakadt a nyakadból a piacon. Miután ezeket megláttam nála, többé nem kételkedtem. Kamu volt az egész éjszakai szolgálat, ő hívott fel.

A férfi a végén már szinte ordibált, de egy kicsit lehiggadt, amikor látta, hogy feleségének arca lassan falfehérré változik. Elhűlve hallgatta férjének szavait, és belesápadt minden egyes betűbe. Kelepce volt az egész, csapda, és ő belesétált. Belesétált tudatlanul, de mentségére legyen mondva, hogy nem a pajzánsága vitte rá, hanem a vágy, az igaz testi szerelem égető hiánya.

-        Öltözz fel! – mondta a férj kollégájának, aki eleget tett a kérésnek, és felöltözött, majd megszólalt:

-        Most mit akarsz tenni? – kérdezte már ruhában.

A férj nem válaszolt, csak felemelte pisztolyát. Ujja épp olyan perverz módon simult a ravaszra, mint ahogy felesége teste simult nem sokkal korábban szeretője testére…

1999