1.Rész: A katona

…kisváros, az ostrom 27. napja. A légi felderítés szerint a védelem ellenállása minimális…

Rohant végig az utcán, nem is törődve semmivel, lábait már nem ő mozgatta, agyának mélyén megbúvó rejtett erő, valamilyen emberfeletti erő irányította, mint egy robotot. Hatalmasat vetődve ugrott be a biztonságot jelentő törmelék mögé, teste körül már cikáztak a géppisztolylövedékek. Sértetlenül ért földet, a biztonságos fedezék mögött társai fogadták.

- Jól vagy, Monty? – kérdezték tőle, de nem tudott válaszolni, alig kapott levegőt, de azért bólogatott. Felnézett és négy társát pillantotta meg. Az egyik éppen imádkozott, valószínűleg halott istenéhez. A következő pillanatban egy lövés dördült és úgy csuklott össze még mindig imára kulcsolt kézzel, mint egy kártyavár. Monty eltakarta a szemét.

            Három másik társa vele szemben kuporgott, meg sem mertek mozdulni. Az egyik szélen a tizedes ült, és cigarettázott. Izzadt, sáros és véres kezével görcsösen szorongatta cigarettáját a kapitány aljas seggnyalója, akit „második hóhérként” ismer mindenki, több százan haltak már meg a keze által. Mellette a kéksapkás ült, akit Monty a táborban ismert meg. Jó srác volt, bár ő már beletörődött abba, hogy egy értelmetlen és aljas háborút kell vívnia, és nem foglalkozott azzal, hogy ártatlanokat kell megölnie. De nem élvezettel ölt. Ilyen helyzetben a lelkiismeret egy idő után kikapcsol, és az emberben már csak egy érzés dolgozik: az életösztön, a túlélés vágya. Aztán ott volt még T.J., az alig húsz éves fiú, aki talán még soha nem ártott senkinek. Bolti eladóként dolgozott egy kisvárosban, amíg ki nem…

            Hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. A tizedes intett Montynak, hogy nézze meg, mi volt az. Monty megtette, bár tudta, hogy az eléje táruló látvány nem fog tetszeni. Menekülő emberek, a fájdalomtól összecsukló testek, vér és füst, sár és mocsok keveréke fogadta őt. Körbenézett, és egy tankot vett észre, ami épp feléjük közeledett. Bambán nézte a tankot, de hirtelen vakító fény csapott a szemébe. A tank csöve hatalmas tűzfelhőt okádott és Monty úgy érezte, a repülő lövedék sivítása és a becsapódás robaja keselyűkarmokkal tépnek a fülébe. Ösztönösen a kezei közé szorította a fejét és arcát a földre nyomta. Percekig feküdt így, amikor azt érezte, hogy valaki átkarolja, és felemeli. A kéksapkás volt az, nem szólt semmit, csak felhúzta Montyt a földről. Montyt ismét azok a gépies erők irányították, ő maga úgy érezte, mintha némafilmet nézne. A tank már csak egy füstölgő romhalmaz maradt, a teret hullák borították, Monty fejvesztve rohant a többiek után egy biztonságot jelentő épületbe, repkedő lövedékek és robbanások kíséretében.

…az ostrom 28. napja. Az ellenállást felszámolták, a tegnapi légicsapás megsemmisítette az ellenség összes harcoló egységét…

Monty tudta, ma a harc legundorítóbb, legembertelenebb része következik, amit a parancsnokság „ellenőrző felderítés”-nek hív, valójában tisztogatás, a polgári lakosság kiirtása.

A tizedes imádta az ilyesmit, ártatlanokat lemészárolni mindig is élvezetet okozott neki. Behatoltak egy épületbe, ahol két család bújt el. A tizedes nem tétlenkedett, egy géppisztolysorozattal agyonlőtte őket. Majd hátat fordított és indult volna kifelé, de tekintete összetalálkozott az ajtóban álló Montyéval. A tizedes lassan végigmérte Montyt. Néma csend volt, melyet halk pityergés tört meg. A tizedes a hang irányába fordította a fejét, bár legszívesebben még mindig Montyn tartotta volna a szemét. Észrevette a sarokban kuporgó kislányt. Vékony, törékeny kis ujjai voltak, gesztenyebarna szemecskéje, szőkésbarna haja, és gyermekien szelíd pofija. Szakadt kis ruhácskája csupa por, apró teste remegett a félelemtől és az éhségtől.

A tizedes bárgyún elővillantotta sárga fogait és, Montyra nézve, fejével a kislány felé biccentett. Monty tudta, engedelmeskednie kell! Egész testében reszketett, szíve gyorsan kalapált, fejében lüktetett a hang… a hang, melyet már oly régen nem hallott… egyre erősebben, egyre dühösebben: ne… ne… NE!

Monty felemelte a pisztolyt, és hosszasan célzott. Behunyta szemét, de a kislány nem tűnt el. Ottragadt agyában, és már nem tudta onnan kitörölni. Kinyitotta szemét. Homloka gyöngyözött. Teste egyre jobban remegett. Majd újra megmozdult benne az a gépies erő, ami az egész háború alatt irányította, ami nem is ő volt, csak az ő állati énje. Vagy a kegyetlen és kíméletlen ösztöne. Vagy bármi… de nem ő.

Behunyta újra a szemét és hagyta, hogy az az erő szép lassan meghúzza a ravaszt. A hang most óriásit üvöltött az agyában: Neeeeeeeeeee…! és eldördült a pisztoly.

Abbamaradt minden. Nem szólt többet a hang, teste sem remegett már, eltűnt a tizedes arcáról is a bárgyú vigyor. De abbamaradt még valami: a kislány pityergése. Monty érezte a hirtelen keletkező belső űrt. Lassan nyitotta csak ki a szemét, és azonnal elhányta magát, majd zokogva rohant ki. Visszakísérték Montyt a táborba, lefektették, majd tovább indultak. Monty könnyek között merült álomba és egy furcsa álmot látott:

Még kisgyermek volt és anyukájával egy réten játszott. Imádta ezt a rétet, lepkéket kergetett, nagyokat ugrándozott, labdát dobált és nagyon, nagyon boldog volt. Csak egy dolgot furcsállt: a többi gyermek nem volt kint a réten. Csak anyukája és ő. De anyukája is csupán feküdt. Odaszaladt hozzá és megrázta, de anyukája nem mozdult. Szemei sötétek voltak és üvegesek, tekintete üres és rémisztő, bőre jéghideg, ajkai cserepesek. Nem lélegzett. Szíve sem dobogott. Csak torkából tört elő valami hang. Monty látta gyermeki önmagát, amint egyre közelebb hajol halott édesanyjához. És hallotta a torkából előtörő hangot. Azt a hangot… a kislány pityergését.

Monty felriadt és hangosan zihált, teste csupa víz volt. Már beesteledett, a kéksapkás ült vele szemben és kávét főzött. Monty összeszedte magát, majd lassan körbenézett.

-        T. J.?

-        Behatoltunk egy házba, ahol egy pap, egy tudós, egy művész és egy tízéves fiú bújt el. T. J. megtagadta a tizedes parancsát… - a kéksapkás lehajtotta a fejét-… hogy ölje meg őket.

Monty felült rémületében:

-        Ez azt jelenti, hogy…

-        …hogy ki fogják végezni.