Bekeretezett álom
Hogy megértsd, mikor a vágy bennem már a túlfolyót rágja,
és csak egy helyen létezik nyugalom: karodba zárva,
esztelen álmodozás Nélküled a nappal és az éj,
mikor a hűtőben a trappista sajt is Rólad mesél,
etióp kisgyermek sem néz az ételre oly éhesen
mint ahogy én, mióta ismerlek, csókodra éhezem.
Csomagol az idő, bepakolja az eltelt éveket
vastag rácsok mögül kacsint ránk a csalóka képzelet,
meguntam számolgatni a falióra kattogását,
bágyadtan, egyedül figyelni az eltelt percek zaját.
keresek egy szót, vagyis azt a szót, amely elér hozzád:
tilalom ellenére is akarj, mint Éva az almát.
Bekeretezett álom szobám falán, mikor hozzám érsz,
érintésed nyomán egy pillanatra lelassul a lét,
ez az álom nem csupán egy kósza, ködös pillanat,
hanem mint légy a gyertya viaszába, szívemhez tapad.
mint mikor a hinta elér a legmagasabb pontra,
riadt gyermekként félek, hogy mikor zuhanok majd vissza…
De elkapsz, mint gondos édesanya, ki gyermekét félti,
felsegítesz, és nem engedsz többé a homályban élni.
Nézz rám, és hagyd elszaladni messzire azt a könnycseppet,
és mint aki először ölel, úgy ölelj most át engem,
mit jelent egy első ölelés: csak így érezhetjük át,
mikor először érzi meg szívem szíved dobbanását.
Miket én leírhatok most, semmi több, csak pusztán szavak,
egy másodpercre sem tudják visszaadni mosolyodat!
Vagy azt az érzést, mit az jelent, amikor Rád gondolok,
hogy képlékenyen, mély álmaimban Hozzád igazodom…
állok és remélek, mint*
(* időközben kettészakadt valami, kettészakadt a vers is…) |