K�nnycseppek az albumon

N�ha m�g felj�n egy-egy r�gi k�p,

s �gy csin�lok but�n, mintha �rten�m,

mintha az �letem ott heverne n�m�n, az asztalon,

mintha nem lenne semmi m�s, csak egy kopott fot�album.

N�zegetem, remeg� k�zzel lapozgatom,

egy k�nnycsepp b�natosan csattan az asztalon.

N�m�n �v�lt, szinte f�j a h�tt�r,

lassan g�rd�l a csend, hiszen r��r.

Kisz�rad a sz�v is, mint �sszel a f�k,

lehullott lombkorona tekint r�m csup�n.

Azt is szanasz�t viszi a k�bor �szi sz�l,

s az �gon a mad�rijeszt� az egyetlen, aki m�g rem�l,

b�gyadtan n�z be r�m gombszem�vel az ablakon,

k�nnycseppek patakja csordog�l az albumon.

Lass� hom�lyk�nt k�sz�nt be az est,

s egy elveszett �zenetet hoz: „Ne keresd!”

Egy elt�pett lap, egy kihullott f�nyk�p,

rajta minden perc m�r csak egy eml�k.

Megfagyott torkomban a sz�, hangom remeg,

ma �jjel m�g a gyomrom is didereg,

sz�vver�sem egyre lassabban sz�l,

s a mondat v�g�re kifordul a kezemb�l a toll…

2003-06-11