Szerelmemnek
Ha szavakba tudnám önteni, hidd le, elmondanám Neked,
De ahol az érzelmeké a főszerep, ott a szó, szegény, tehetetlen.
Lennék inkább feldíszített fenyő, szívem a gyertya rajta,
Amit én szavakkal nem tudok, melegével majd ő elmondja,
Hogy mindent, amit tudok, és érzek, csak Tőled kaptam,
S amit eddig cserébe adtam, csak egy porszem a sivatagban.
Nézz ki az ablakon, mikor szelíden szállingózik a hó,
Karácsony estélyén érezni fogod, hogy felesleges itt minden szó,
De minek is beszélnénk, mikor magában hordoz mindent egy ölelés,
Elmond nekem mindent szemedben a hamisítatlan fény,
Mellyel rám, szerelmedre nézel ma, Karácsony estélyén,
S talán egyszer az leszek, akit megálmodtál magadnak annakidején.
2002-12-24 |