Csillagokban…
Csillagokban, és messzi tájakon kerestem a szépet,
Pedig csak bele kellett volna néznem két szemedbe mélyen.
Nagy, háromárbocos hajó szigorú kapitánya voltam én,
Gyöngyberakásos távcsövemmel végigkutattam mindkét féltekét:
Kerestem azt a piciny kis szigetet, hol az élet megáll,
S feledni csak azt lehet, mi a szívnek legbelül, pokoli kínokkal fáj!
De nini, mi fény tör át, ott, hol a lélek a háborgó mélabú tengeréből partraszáll?
Ám: pszt! Hamis fény ez, s ha szétszakadsz, akkor se szólj szám!
Csalóka, hazudós a fény, mely messze-messze száll már, mint a lét,
Délibáb előtte a cél, afelé tart, s rég elfeledte már, mi a szép.
Pálmafákkal díszített, hullámzó tengerpartra vágytam, s mi lett a vége?
Itt ülök egy gödörben, s a földigiliszták mellett már én sem emlékszem a szépre.
Maradj néma, pici gyermek, ne énekeld a dalt, ami fáj,
Hiszen szépen lassan végigkúszik az emléken, s elfedi azt, a homály.
2003-08-18 |