Csend kell már…
Csend kell már a léleknek,
de még a sóhajok is harsognak.
Nyugalom-éhes napok a jelenben
szembeszállnak a régi napokkal.
Vérvörös fellegek között parancsra
gyártottuk az ocsmány halált!
Számos módon vettük vérét annak,
ki botor módon szembeszállt.
Gyilkossá lettem, és nincs az a víz,
amely egy pillanatra megtisztítana;
vért kezemről, mocskot lelkemről, hogy
fel merjek nézni, ha jön a holtak hajnala.
Állat sem vagyok, fél-ember foszlány,
fekete vérű démonok kóstolója.
Áldozat-arcukon kárhozat táncol,
mint viharjelzett tengeren a bója.
Tovatűnő béke bíborban játszik,
ahogy félve jön a hajnali óra;
emlékekbe belemart hamu és füst:
nem hallgattunk az igaz szóra.
Csend kell már a léleknek,
de szétszakít múltba néző harsona;
agyamban őrült dob és halálsikoly
lelkem lett a kiontott vér záloga.
2004-11-16 |