Generációs problémák

            Sokat és sokan beszélnek mostanában erről. Nyilván tudjátok, hisz hallottátok már ti is ezerszer és ezerszer, a tipikus „Bezzeg az én időmben…”. 1980. november 27.-én születtem. Mindössze tizenegy napos voltam, amikor John Lennont lelőtték; nem voltam még hat éves, amikor a magyar válogatottat csúnyán elverte a „Nagy barát” Mexikóban (egyébként megrögzött focirajongó lévén rettenetesen sajnálom, hogy ha én kimegyek a Népstadionba, nem Tichyt, Puskást, vagy Fazekast látom focizni, hanem Illést, Sebőköt, vagy Kuttort). Nem igazán értettem még azt sem, hogy miért olyan nagy dolog, hogy leomlott a berlini fal, hiszen Pista bácsi is szétverte múlt hét végén a melléképület falát…

            Mégis, azt kell hogy mondjam, hogy ami a szüleimnek álom volt, az nekem már unalmas. Hogyan is gondolhattak ők mobiltelefonra, elektromos ablakemelőre, vagy akár Dvd-re? Koromnál fogva kézhez kaptam a szexuális forradalmat, nem kellett harcolnom érte, ha erotikát akarok, csak be kell mennem egy szakboltba, vagy egy újságárushoz, és vennem kell. Nem kell könyörögnöm Zolikának, a kamionos ismerősnek, hogy Bécsből csempéssze már nekem haza a Rambó 3-at. Édesanyám negyven éves koráig nem is hallott az AIDS-ről, nekem viszont tizenegynéhány éves korom óta ezt kell hallgatnom. Szegény bátyám, mire saját szobája lehetett volna, már megnősült, és elköltözött, nekem viszont, mióta az eszemet tudom, saját szobám van.

            Szörnyű belegondolni, hogy minket tartottak eleveneknek, miközben felnövőben van egy újabb generáció, aki röhög az iskolában, mikor a Himnuszt hallja. De miért is ne tenné, amikor azt hallja csak mindenhol, hogy a nyugat így, a nyugat úgy, és közben nemzeti ünnepeinken korunk politikusai egymást fikázzák. Végül is, Kossuth is haragudott Széchenyire, olyannyira, hogy nézeteltérésük ellenére a legnagyobb magyarnak nevezte. Az újabb generáció már nem Mézga családon, vagy Mekk mesteren nevelkedik, hanem Dragonballon és Pokémonon. És ezt a sok marhaságot a sok multicég ki is használja. A gyerekeken keresztül kicsalják a szülő pénzét. A hányinger kerülgetett, amikor az egyik kereskedelmi rádióadó reklámjában meghallottam, hogy a Mikulás az idén az egyik neves autógyártó cég gépkocsijával érkezik. Hát annak az embernek, aki ezt kitalálta, nincs gyereke? Mit szólna hozzá, ha a kétéves fia / lánya megkérdezné, hogy: „Apa / anya, a Mikulás miért jön…-vel?” Nem veszik észre, hogy potenciális szörnyetegeket nevelnek a gyerekekből? Mi lesz akkor, ha gyermekeink már a mesékben sem találhatnak mást, csak gyilkolászást? Ne értsen félre senki, nincs gyermekem, de ezen azért mégis elgondolkodom. És ha belegondolok, hogy gyerekkoromban még a Tom és Jerry-t tartották durva mesének… Egyik vasárnap reggelen, egy átmulatott éjszaka után bekapcsoltam a televíziót, és belenéztem a reggeli meseáradatba, amit a gyerekek szoktak nézni az alvó szülők mellett. „Hagyd aludni a papát…” – ugye? Eljátszottam a gondolattal, hogy ha apuka lennék, és édes pici kisfiam (na jó. Tegyük fel, hogy anyai géneket örökölte túlsúlyban) megkérdezné a reggeli mese nézése közben, hogy:

·        Apu, mi az ott?

·        Nem tudom, kicsim, de az már biztos, hogy három feje van, sárga és böfög.

Lehet így is nevelni gyermeket, csak akkor azt ne felejtsük el, hogy a későbbiekben ne várjuk el tőlük, hogy idős korunkban ápolnak majd minket. Magunkra maradunk, mint Janus Pannonius mandulafácskája. Képzeljük el az egészet úgy, mintha egy futószalag végén állnánk, és néznénk a végeredményt egy olyan világban, ahol a termék az ember. Ez esetben előjött egy olyan széria, amely egy kicsit más. Nem azt mondom, hogy hibás széria lenne… de ha mégis az, akkor sem biztos, hogy az ő hibájuk. Hogy is mondjam…? Mintha a gyermekek nevelése vett volna egy gellert. Lassan átalakul a világ, és a jövő susogógatyás, fülbevalós suhancoké, és szoláriumozott, hidrogénszőke diszkócicáké lesz, akik háromig sem képesek elszámolni számológép segítsége nélkül, tízévesen elveszítik szüzességük, és tökéletes fogyasztóivá válnak a társadalomnak.

Túl sötéten látom? Könyörgöm, ne legyen igazam! Félek, hogy leendő gyermekeim előbb megtanulják majd az amerikai himnuszt, mint a magyart. Mindenesetre megtettem tippmixen, 1, 01-szeres szorzót fizet.

2001