Számolatlan percek

Számolatlanul szállnak a percek,

Nincs, mely megtörné a csendet.

Könyörgésbe tévedő kezek…

Számolatlanul szállnak a percek,

Mióta kést mártottál meg bennem.

Elszívta lassan a nesztelen időtáv

Arcod semmitmondó, kopott fényét

Oly régi, oly buta emlék…

Néha jéghideg karmokkal tép belém

Ha egy pillanatra kiengedi a homály.

Azon az éjjel, mikor szívem megloptad

Arcomba égetted az örök félelmet,

Bár új álmokért epedek…

Kérdőn nézek még akkor is, ha szeretnek

Még akkor is, ha lágyan ölel az alkonyat.

Egy lenyesett részlet, fájdalmas hiány

Adok hozzá szöget, tűzd ki a falra

Ostoba trófea…

Hát kimondatlanul is ez lett sorsa.

Sósavba fojtott épphogy nyíló virág.

Más szerelem gyümölcse már szíved alatt

Nesztelen rettenet ébredt az éjben

Tűnő szenvedélyben…

S nem fulladt meg a reggeli fényben

A hamis fény is vakít, és lefejeled a falat!

Minden napért kiszaladt egy könnycsepp

Lelkem céltalan szoborrá dermedt halott

Pedig alig mosolygott…

Hát hozok majd a pokolból egy darabot!

Valami kisebbet, de kellően díszeset!

2004-10-21