Félrenyelt boldogság
még
vagyok:
fakó hold
kisírt szemén
a zord ítélet.
megrekedt kint a vágy,
mint félrenyelt boldogság,
s belül nem tombol már élet;
piheg, mint könyvek alatt a polc
és én párnák közti barikádból
arcodra utolsó mosolyt álmodok:
mint részegedő pohár az asztalon: vágyukban fürdő fáradt nappalok.
álom kísér örök utamon,
lázálom iránytű nálam:
talán ott lesz a város
magányosan, ahol
átalakultam:
szemedben fény,
talán ott
vagyok
még…
2005-01-22 |