Szülinapi ajándék

Reggel nyolc óra, a belváros egyik irodaépülete előtt egy világoskék Peugeot 206-os áll meg. Magas, barna hajú férfi száll ki belőle, öltönyt visel; húszas évei közepén járhat, haját oldalra fésülve hordja. Hanyag, belerögzült mozdulattal nyomja meg a riasztó gombját, és biccentve a portásnak felsiet a lifthez vezető néhány lépcsőfokon. Beszáll a liftbe, és megnyomja a hármas gombot. Felfelé menet leveszi a zakót, és a vállára akasztja. Augusztus révén, a zakó alatt egy szürke rövid ujjú selyeming bújik meg. A harmadikra érve a szétnyíló ajtó mögött nyüzsgő élet fogadja, titkárnők, üzletemberek egész hada. Egy irodához sétál, a névtábla Penderik Sándor nevét mutatja, lenyomja a kilincset, és mielőtt belépne, az ajtótól néhány méterre elhelyezkedő asztal mögötti hölgyhöz fordul. Ahogy fordult hátra, izmai egy pillanatra megfeszültek, és a rövid ujjú ing látni engedte karja vonalát.

-         Zsuzsika, érkezett valami fontos?

-         Semmi különös, de a szállító cégtől még várunk egy faxot, ami bármely pillanatban itt lehet. Rögtön szólok, ha megjött.

-         Köszönöm! És hozna egy kávét, kérem?

-         Természetesen.

Belépett az ajtón, közben végig mosolyogva titkárnője szemébe nézett. Ledobta a táskáját, és felakasztotta zakóját, majd lehuppant székébe. Feszülten figyelte az ajtót, hogy mikor lép be rajta titkárnője, s közben azon gondolkozott, hogy ha a főnökének lenne esze, valami vén banyát tenne be mellé titkárnőnek, akinek közel sincs ilyen feszes segge, ilyen formás mellei, és nem tud úgy pillantani félig lesütött szemeivel, ahogy ő teszi. De ezt biztos nem fogja felvetni javaslatként a következő értekezleten. Lassan nyílt az ajtó, és Zsuzsi lépett be egy tálcával, de hátrafelé, hogy fenekével tudja tolni az ajtót. Sanyi egy röpke pillanatig bámulta a formás idomokat, majd felugrott, hogy segítsen.

-         Köszönöm. – mondta Zsuzsi, majd az asztalra tette a tálcát. – Két cukorral és kevés tejszínnel?

-         Igen, köszönöm. – mondta, majd becsukta az ajtót, és figyelte az előtte álló lányt, ahogy kavargatja a kávét…

Sándor egy pillanat alatt mögötte termett, épp amikor végzett volna, és indult volna kifelé, de így már nem lehetett. Átkarolta a derekát, majd gyengéden megcsókolta, ott, ahol a nyak és a váll találkozik. Zsuzsi beleremegett, alig érezhetően. A férfi testének közelsége, és a csókkal kiáramló forró lélegzet kellemes borzongásra késztette.

-         Ne! – szisszent fel halkan. – Ne csináld ezt, kérlek!

-         Miért?

-         Nős vagy. – mondta alig hallhatóan, ajkai szinte suttogva formálták a szavakat, és érezni lehetett a vággyal vegyes szomorú lemondást hangjában. – Amit a vállalati bulin csináltunk, az…

-         Az… ?

-         Nem lett volna szabad.

-         Élvezted?

-         Persze, de akkor sem…

-         Pszt! Ne beszélj!

Felhúzta a lány szoknyáját, és végigsimította a combját kezével. Nem nyúlt még sehova, ahova nem kellene, és mégis szinte már el lehetett bújni a vágy sűrű homályában…amely behálózta mindkettőjüket, azóta, hogy a lány belépett ebbe a szobába. Végigcsúsztatta kezét, a medencecsontjáról a szeméremdombon át, egészen a melleihez. A lány felszisszent, fejét hátrahajtotta a férfi feje mellé, jobb kezével hátranyúlva végigsimította arcát. Érezte, hogy nem jó, amit tesz, de élvezte, és most nem tudott parancsolni magának… Nem is akart igazán. Ismerte Sándor feleségét, és tudta nagyon jól, hogy cseppet sem értékeli őt. Csak a kihasználható, szép karrier előtt álló embert látta meg, és nem azt a férfit, aki Sándor valójában.

-         Na jó, most még abbahagyom. – mondta Sándor mosolyogva.

-         Gonosz… vagy! – súgta neki a lány alig hallhatóan a vágytól elfulladó hangon.

-         Nem. Nem vagyok. Hidd el, nem leszek hálátlan, és a végén te is belátod majd, hogy megérte várnod.

-         Én már most tudom… de felcsigáztál.

-         Igen. – mosolyog. – Ez is része volt tervemnek. Ma éjjel várlak annak a hotelnak a 312-es szobájában, ahol a vállalati buli volt. 23 órára.

-         Nem megyek el!

-         De eljössz! De ha nem, akkor is ott várok.

Zsuzsi fogta a kávéscsészét, és kifelé indult. A kávéból egy korty sem fogyott, de ez most egy cseppet sem érdekelte. Nem nézett hátra. Talán nem mert. De érezte mindvégig a tekintetet, ami követi testének minden apró rezdülését. Lassan sétált kifelé, szinte tántorogva, lábai valahogy nem akartak engedelmeskedni az akaratának, talán húzták vissza a férfihoz. Fogalma sem volt, miért mondta, hogy nem megy el, talán a bele nevelt jó kislány tört ki és próbált tiltakozni. De úgyis elmegy. Tudta jól. És a férfi is. Zsuzsi kiöntötte a kávét a lefolyóba, és nézte, ahogy a fekete folyadék lassan lehömpölyög a lefolyó rácsai között. Valamiért, ő sem értette, miért, de negatív érzéssel töltötte el a lecsorgó folyadék látványa. Kezei közé temette arcát, és a történteken, valamint az éjszakán gondolkodott. Tudta, hogy nem helyes, amit tett, tesz, és tenni készül, de vajon tud-e tenni ellene? Illetve kell-e tennie ellene? Miért parancsoljon megállj-t az érzelmeinek, a vágyainak, mikor a túloldalon a feleség egy csodálatos férfi vágyaival teszi ugyanezt?

Sanyi felkapta az iratait az íróasztalról, majd lement, ugyanazon az úton, ahogy feljött. Ismét biccentett a portásnak, és a korábbi hanyag mozdulattal kikapcsolta a riasztót, és beült. Elindult az autóval, lassan vezetett. Sosem szeretett gyorsan vezetni, mindig érdekelte a táj. Most éppen valami családos rendezvény volt a közeli piactéren. Hatalmas léggömbök, bohócok, ugrálós gumikastélyok. Minden, mire a gyerekek beindulnak. Sanyinak viszont csak egy dolog járt a fejében. Amikor összeveszett nemrég az egyik kollégájával, a kolléga dühös mondatai szíven találták, de pont azért, mert igaza volt. Szó szerint emlékszik minden szóra: „Valahogy vedd rá a feleséged, hogy adjon pinát, vagy dugjál félre, mert így elviselni sem lehet téged! Nemhogy együtt dolgozni!”. Bár kétségtelenül otromba megnyilatkozás, de mélységesen igaz.

Zsuzsi lassan készülődött. Mindig lassan készülődik. Nem szeret kapkodni, ha öltözködésről van szó. Nem öltözködött sosem túl kihívóan, de szolidan sem. Nem az a csak külsejével törődő cicababa, de szeret tetszeni. Mint minden nő. Bordó bugyit vett fel, hozzá tartozó bordó harisnyatartóval, és átlátszó harisnyával. Lassan húzta végig mézédes, selymes lábain a harisnyát. A parfüm következett. A nyakához tette az üvegcsét, de hirtelen felrémlett benne, hogy nem oda kellene. Hiszen nyakát ma éjjel csókolgatni fogják. A két füle mögött parfümözött, oda várta legkevésbé a csókokat ma éjjel. Hátradobta hosszú, barna haját, ami gesztenyebarna szemeivel karöltve kimondottan és természetesen vonzóvá tették, majd kedvenc fülbevalóját tette fülébe. Combközépig érő sötétzöld bársonyszoknyát húzott, fekete, testre feszülő fekete toppal, melltartó nélkül. Közepes, pont tenyérbe illő melleit szerette szabadon hagyni. Feszesek voltak, jól mutattak melltartó nélkül is. Különösen izgatónak találta a ruhán kitüremkedő, ágaskodó mellbimbóit. Felkapott még egy kis farmerkabátot is. Készen állt. Elindult.

Most már kicsit kapkodott. Lerohant a lépcsőn és taxiba szállt. Nem ment egészen a szállodáig, egy közeli téren szállt ki. Tíz percet sétált. Kiszellőztette a fejét, és összeszedte a gondolatait. 23 óra volt, mikor belépett a szálloda bejáratán. Egy kicsit azért várjanak rá. Ennyi kijár neki. A recepcióhoz ment.

-         Jó estét kisasszony! Segíthetek?

-         Jó estét. Ha minden igaz, a 312-ben várnak rám.

-         Igen, az úr szólt, hogy jönni fog. Felszólok.

-         Kérem ne! Feltalálok! Köszönöm!

-         Kérem, hölgyem! A lifttel a harmadikra, és a folyosón jobbra. Az ajtó bal oldalt lesz.

-         Köszönöm.

Követte a tanácsot, fel a lifttel a harmadikra. Díszes lift volt, enyhe reneszánsz beütéssel. A harmadikra kilépve a folyosón hasonló díszítés fogadta. Nem tudta miért, de a vállalati buliról ez nem rémlett neki. De biztos, hogy legközelebb emlékezni fog rá. Jobbra indult a folyosón, és nézte az ajtókat. 306. Nincs már messze. 308. Úristen, már csak két ajtó. 310. Jaj, már csak egy. 312. Odaért. Hogy hova, nem tudta pontosan, de ott volt. És az ajtó túloldalán valaki. Nem is valaki, hanem ő. Álmai férfija, ha nem lenne nős. Izzott a teste, és kalapált a szíve. Szinte hallotta a dobolást mellkasában, és érezte a perzselő tüzet lába között. Kopogásra nyújtotta a kezét, de visszahúzta. Még egyszer, de megint visszahúzta. Megfordult, és a lift felé indult. Határozott léptekkel. De amilyen határozottan indult el, oly határozottan állt meg a harmadik lépés után. Visszafordult, és az ajtóhoz lépett. Nagy levegővel kopogás nélkül belépett.

A kitáruló ajtó mögötti látvány szinte megbénította. Elállt a lélegzete, és egy pillanatra talán a szívverése is. Majd hevesebben kezdett verni, mint eddig valaha. Az ajtón túl lágy gyertyafény ölelte a szobát. Olyan volt az egész szoba, mint valami mennyei birodalom. Mintha nem a folyosóról lépett volna be egy szobába, hanem a világunkból egy egész más világba. Sándor egy fotelban ült, szemben az ajtóval. Öltönyben volt, nagyon elegánsan. Az előtte lévő asztalon huszonhárom szál vörös rózsa. A rózsák mellett egy üveg Tokaji Aszú, lágyan lecsorgó harmatcseppekkel. Látszott, hogy nemrég vették ki a hűtőből. Az ágyat a másik huszonhárom szál szirmai borították, és a hangszóróból lágy, romantikus dallam szólt. Zsuzsi még mindig az ajtóban állt, nem mozdult.

-         Sanyi… ez… nem is értem…

-         Pszt! – mondta Sándor és felkelt. Az ajtóhoz sétált mosolyogva, és becsukta. Ahogy ellépett Zsuzsi mellett, hozzáért a karjához. Felszikráztak mind a ketten. – Ne beszélj!

-         De ez…

-         Ma van a huszonharmadik születésnapod, nem? Csak szerettem volna boldog születésnapot kívánni. – mondta Sándor, miközben visszasétált az asztal mellé, és a virágért nyúlt.

Zsuzsi nem szólt, csak lassan elindult felé. Megfogta mindkét kezét, és megcsókolta. Lágy volt a csók, selymes. Nyelve puhán csúszott át a férfi ajkai közé a másik nyelvet keresvén. És megtalálván. A két nyelv kölcsönös dédelgetésbe kezdett, finoman, egymást simogatva ismerkedtek. Romantikus csók volt, nem vitás, az érzékek kellemes borzongást kiváltó játéka. Szétváltak ajkaik, és a férfi a borosüveghez lépett. Kinyitotta és töltött egy-egy pohárkával mindkettőjüknek. Koccintottak.

-         Még egyszer: boldog születésnapot! Rád!

-         Köszönöm. Ránk!

-         Oké. Ránk! – mosolygott.

-         Nem emlékszem minden szülinapomra, de biztos, hogy ez a komoly esélyes a legszebbre!

Letette a poharat, és újra a férfihez lépett. Lehúzta a zakóját, és a földre engedte. Egyúttal huppant a farmerkabát is. Újra csókolózni kezdtek, kezükkel lágyan vetkőztetve egymást. Kibontotta a nyakkendőt, és a nyakkendőnél fogva magához húzta a férfit egy sokkalta szenvedélyesebb csókra. Itt már a nyelvek nem ismerkedtek, hanem mohón felfalni igyekeztek egymást. Sándor ingjének gombjai következtek, egyenként fentről lefelé. Zsuzsi egy erőszakosabb rántással szabadította ki az inget a nadrágból, hogy az alsó gombokhoz is hozzáférjen. Széthúzta az inget, és végigsimította ujjaival a férfi szőrös mellkasát. Majd lebontotta az inget a vállakról, és a földre parancsolta azt is. Sándor sem tétlenkedett, lehúzta a topot Zsuzsiról, de csak addig, míg mindkét karja a feje fölé nem ért, és önnön ruhája el nem takarta a szemét. Édes rabságba taszítva ezzel a lányt. Ekkor a férfi hanyatt döntötte az ágyon, és lassan teste fölé kúszott. Gyengéden harapdálni kezdte a nő nyakát, ott, ahol a vállával találkozik. Zsuzsi halkan nyögdécselt, de nem parancsolt megállj-t, sőt teljesen szabadjára engedte a vágyakat testében. Édes ritmusban ringatózott a férfi alatt. A férfi átcsúszott a nyakról, ismét vissza az ajkakra. Nem tudott betelni a csókokkal. Harapta, ízlelte, szinte falta a csókokat. Kezeivel közben a nő oldalát simogatta. Először csak lassan, lágyan, majd egyre szenvedélyesebben. Izzott a bőre a keze alatt. Lentebb csúszott, és elkezdte kibontani a szoknyából, hogy kiszabadítsa derekát és fenekét. Hanyag mozdulattal hajította el a szoknyát is, a többi ruhadarab közé. Ajkaival lentebb csúszott a nő melleire, és körkörösen nyalogatni kezdte. Egyre hevesebb sóhajok feleltek rá, és a férfi keze lassan a nő combjai közé csúszott, de az utolsó pillanatban irányt váltott, és a combokon kötött ki. Végigsimította a combokat, elsőre lágyan, majd másodszorra kicsit keményebben.

Zsuzsi halkan felszisszent, tetszett neki, hogy érezte az erőt a testén, az erős karok ölelését. Főleg, hogy a következő pillanatban megszabadították felsőjétől, és szabaddá vált. Mélyen a férfi szemébe nézett, mikor a kíváncsi kezek bugyijára tévedtek. Tudta, hogy nedves, és most már a férfi is tudta. Átölelte csábítóját, és a nyakába csókolt. Mindketten felnyögtek. Zsuzsi egy röpke pillanatra újra kamaszkorában érezte magát, a lopott együttlétek idején, és legbelül kedvesen elmosolyodott, ahogy a férfi befelé igyekezett bugyiján… édesen lüktetett alsó testrésze, tomboló vágytól égve. Férfias ujjak játszottak szeméremajkaival, mint pajkos gyermekek. Fel-le dörzsölgették finoman csiklóját. Nem bírta tovább. Letépte magáról a bugyit, hogy szabad utat adjon a férfinak. Aki nem is tétlenkedett, lassan bevezette ujját a nő hüvelyébe. Először csak egyet, majd miután látta, hogy szabad az út, még egyet. Olyan esetlenül ártatlan volt az egész, hogy mindketten egymásra mosolyogtak.

-         Mi az? – kérdezte a férfi.

-         Semmi… – nyögte halkan. – könyörgöm, ne hagyd abba!

-         Eszem ágában sincs!

És nem is hagyta abba. Lassan izgatta ujjaival, közben csókjai a testének szinte minden zugát bejárták. Végigcsókolgatta a nyakát mindkét oldalon, lágy, nyelves csókokkal. Végigpásztázta ajkaival az oldalát, a hasát, finoman bele-belenyalva a köldökébe, a melleit, hosszan elidőzve a mellbimbókon. Végül nyelvével elindult egy hosszú túrára. Egy puszival kezdte a csiklóra, majd nyelve a szeméremdombon kezdve lassan felfelé csúszott. Fel a pociján, félkörbe az oldalán, lassan végigcsúszva a mellén, egy csókkal elidőzve a mellbimbón, lassan fel a nyakszirten, a fülek mellett befordulva az arcra, és egy forró csókkal fejezve be. De nem állt meg a nyelv, nem volt neki elég a nő puha szája, többet akart. És elindult vissza az úton, csak a nő másik oldalán. A baloldalon, és sokkal nedvesebben, sokkal forróbban, mint felfelé. Zsuzsi egész testében remegett, nem volt már cseppnyi hely sem testében az önkontrollnak, mindent kiszorított a vágy, a perzselő szenvedély. Tűzben született és tűzben is fog elporladni. Nincs is, és nem is lehet szebb vége. Visszatérve a csikló most puszi helyett mohó csókot kapott, és az ujjakat felváltotta a férfi nyelve, ami lágyan furakodott be a szeméremajkak közé. A férfi ajkai rátapadtak a nő puncijára, és nyelve mohón keresgélve furakodott a hüvelybemenetnél. Majd kihúzta nyelvét, és lágyan végignyalta a mennyek kapuját. Zsuzsi fazonra volt borotválva, alul teljesen kopasz, felül vékony csík. És ez nagyon tetszett a férfinak. Megfeszítette nyelvét, L-alakban, és fejének ritmikus mozgatásával ingerelte a nőt. Majd újra végignyalta, és nyelve hegyével épphogy simogatta a csiklót. Vállára vette a nő két talpát, térdét feltolta, és egyre hevesebben, egyre szenvedélyesebben nyalni kezdte. Közben kezei sem tétlenkedtek. Egyik kezével a melleket simogatta, morzsolgatta a mellbimbókat. Másik kezével gyengéden masszírozta a végbélnyílást. Zsuzsi nem bírt magával. Eksztázisban vergődve kéjesen sóhajtozott. Ez már nem ő volt. Ez már a kontroll nélküli, testének legmélyén megbújó ösztönöktől vezérelt vadállat, ami minden férfit lázba hozna. De most csak egy férfi volt a célpontja. Egy férfit akart felfalni, és mindennél jobban vágyott rá, hogy a magáévá tegye. De ez a férfi nem engedte el, édes kínok között tartotta pár lépcsőfokra az orgazmustól. Felállította a nőt az ágyról, majd visszatérdeltette, háttal önmagának. Nem akarta sokáig váratni, így csupán pár apró csókot lehelt a hátára. Lassan a nő alá csúszott, úgy, hogy ajkai újra egy szintbe legyenek a gyönyörű fazonra borotválttal. És folytatta ott, ahol abbahagyta. De kicsit hagyta, hogy most a nő mozogjon, izgatva saját magát az alatta fekvő férfi nyelvével. És ha lehet, ez még jobban lángra lobbantotta Zsuzsit. Kéjesen mozgott a férfi nyelvén, és közben kezeivel melleit masszírozta. Hangja egyre mélyült, teste megfeszült, remegett, sóhajtozott, egyre hangosabban, majd elakadt szinte a lélegzete is, és mint régóta izzó bomba, hatalmasat robbant. Apró, de annál édesebb és tüzesebb hullámok kisérték orgazmusának minden pillanatát. Kezei teljesen összeszorították melleit, és bimbói szinte fájdalmasan megmerevedtek. Percekig lüktetett még mindene, és halkan zihált. Mélyen és hálásan nézett a férfi szemébe, aki apró, finom, gyengéd csókokkal jutalmazta csiklóját. Minden ilyen csók szinte egy újabb, kisebb orgazmust okozott. Lassan lentebb csúszott a férfin. Kezével végigsimította a szőrös mellkast. Újból megremegett, mikor a nadrágon keresztül is megérezte a férfi merevedő hímtagját. Most kapcsolt csak, hogy édes lovagján még rajta a nadrág. Kezével gyorsan kiszabadította a nadrág fogságából, és intim részeik most összeértek. Nem bírt magával.

-         Gyere… gyere, tedd belém! Tégy magadévá! – és nem várva a férfival, bevezette a férfi legféltettebb kincsét hüvelyébe. – Érezni akarlak!

Fájdalmasan lassan csúszott rá, pedig olyan nedves volt, hogy erősen vissza kellett fognia magát, nehogy elnyelje azonnal. Érezte, ahogy lüktető forróssággal veszi körbe a férfit, és csókjával fojtotta el a kéjes nyögéseket. Ritmikusan kezdtek mozogni együtt, most is a nő irányított. Mozdulataik lassúak voltak, mégis szenvedélyesek, tele érzésekkel. Érzelmesen, végig egymás szemébe nézve szeretkeztek. Sándor kezei szinte rátapadtak Zsuzsi melleire és gyengéd, körkörös mozdulatokkal masszírozták. A nő halkan felnyögött, valahányszor a mozdulatai során a férfi a legmélyebb pontra ért hüvelyében. Lágyan ringatóztak, mint két napfényben fürdő virág a tavaszi szellőben. Váltottak. A férfi most hátulról közeledett a nőhöz. Lassan csúszott be, egyik karjával átkarolva a nő csípőjét, a másikkal pedig beletúrt hosszú, barna hajába, és gyengéden hátrahúzta a fejét, hogy ismét végigcsókolhassa a nyakát. Egyre gyorsult a mozgásuk, ahogy vitte őket a vágy felfelé, régen látott, és oly imádott csúcsokat ostromolva. Keményebbre változtatták mozgásokat, a férfi most már mindkét kezével a nő csípőjét fogta, és húzta újra meg újra magára. Halk sikolyok hagyták el a nő torkát, és valami „Gyerünk, kefélj… keféld szét a puncim!” félét próbált kipréselni ajkain keresztül, de a benne lángoló, és legfőképpen alsó testtájékát elborító tűz nem engedte értelmesen beszélni. Összeszorított fogakkal préselte ki a szavakat, de nem is törődött vele, hogy eljutnak-e a címzetthez, csupán élvezett. Feltolta magát négykézlábra ereszkedett pozíciójából, hogy átkarolhassa a férfit, akivel a mennyek kapuit ostromolták. Hátranyúlt kezével végigsimította az arcát, és megcsókolta. Lassult egy kicsit a mozgásuk, még nem akarták befejezni. Újra pozíciót váltottak. A misszionáriusra. Csak azzal a kiegészítéssel, hogy vállára vette a nő lábait. Most a férfi vette kezébe az irányítást, és mélyen a nő szemébe nézve csúsztatta vissza farkát kedvenc helyére. Minden harmadik lökés után egy erősebb következett, és ezt a ritmust tartva figyelte a nő reakcióit. Voltak. Három gyengéd, egy heves, három gyengéd, egy heves, három gyengéd, egy heves… a nő a férfi fenekére tette a kezét, és az egy hevesnél mélyen magába húzta, és teste minden ilyen mozdulat végén, mikor a legmélyebbre ért, megfeszült. Remegni kezdett, édes rángásokkal közeledett a csúcs felé. Homlokán izzadság cseppek jelentek meg, és lassan elöntötte teljesen a hév, egész testében élvezett, azzal a teljességgel, ami csak a nőknek adatik meg. A férfi leengedte a lábait, hogy szabadon tudjon élvezni. Légzése szaporábbá vált, mellbimbói ismét megkeményedtek, ajkai kicserepesedtek, és szíve szinte kalapált. Édes forróság öntötte el egész testét, és nem tudott, nem is akart megálljt parancsolni. Lélegzetvisszafojtva robbant benne a második bomba, ami százszorta hatalmasabb volt, mint az előző, és ezerszer, mint eddig bármelyik. Ajkai résnyire nyitva voltak orgazmusa közben, és a férfi egész közel hajolt, ajkaik szinte összeértek. Érezte a bőrén a nő forró leheletét, és látta a szemén a kielégülést. Lassan csúszott kifelé, de a nő még nem engedte. Megragadta a fenekét, és visszahúzta.

-         Maradj! Kérlek, maradj még egy kicsit bennem!

Feküdtek hosszú percekig mozdulatlanul, Zsuzsi kielégülten, és hálásan nézett a férfira. Majd lassan felkönyökölt, és gyengéden letolta magáról a férfit. Felállt, és a férfit is felállította az ágyról, majd a fotelba ültette. Mosolyogva letérdelt elé, és hátradobta haját, majd a férfi kezébe adta. Gyengéd puszikkal kezdte a vörösre súrolt makkra, majd lágyan a szájába vette a férfi kőkemény péniszét. Érezte rajta a saját ízét, és ez még jobban felhevítette. Tudta, hogy nemrég mélyen benne volt. Ujjaival megtámasztotta a tövénél, és nyalogatni kezdte. Többször, lágyan végignyalta, ajkaival harapdálta. Majd mélyen a szájába engedte, egész a torkáig. Tövig. És lassan húzta kifelé, gondosan ügyelve rá, hogy nyelve végigsimítsa teljes hosszában a kéjrudat. A férfi kéjesen nyögött. Nem tudta, csak remélte, amire a nő készült. A nő pedig arra készült. Kezébe vette most már teljesen, húzogatni kezdte a férfi fitymáját, és ajkaival szorosan követte ujjait. Nyelvével szájában köröket rajzolt a makkra, és halkan nyögdécselve hozzá még a hanghullámokkal is izgatta a férfit. Egyre erőteljesebb mozgásokkal szopott, gyorsított, mikor érezte, hogy a férfi teste is remegni kezd. Egy pillanatra megállt, nyálat gyűjtött, és kellően nedvesen folytatta, ugyanúgy. Sándor minden izma megfeszült, kéjes élvezettel vergődött, legdrágább testrészével a nő szájában. Zsuzsi egy kicsit lassított, és nyelve ritmikus fel-le mozgatásával hosszú másodpercekig tartotta a férfit az orgazmus előtti pillanatban. Majd még háromszor végigcsúszott a szájával a péniszen. A férfi nem bírta tovább, nem is lehetett. Elélvezett, farka lüktetve lövellte ki a forró spermát, amit Zsuzsi nyelvével elfojtott. Megvárta, míg a férfi kiélvezi az orgazmus utolsó pillanatát is, lenyelte, majd lágyan, vigyázva, finom csókokkal megtisztította a hímtagot. Közben végig a férfi szemébe nézett, és élvezte a látványt, amit ő váltott ki. Felállt, ivott egy korty bort, és a még mindig a fotelban lihegő férfi ölébe ült. Gyengéd csókokkal kényeztették és pihentették egymást, felkészülve a következő menetre…

2004