Vámpírok éjszakája

Mozdulatlan a szív, és hegyes a fog,

Odafenn ma az őrült hold ragyog.

Nem szemed színe lesz ma a döntő ok,

Hanem hogy milyen a vércsoportod.

Koporsóm fedele nyílik, kezdődik a tánc

Vérre éhezik újra az éjjeli vadász.

Az örök sötétség ad újra erőt nekem

Első hívásra a pokol gyermeke lettem.

Nyaki ütőér után szaglászok az éjben

Lángolva forr az örök vágy ereimben

Meglátlak téged, nyakadban kereszt

Nem rettenthet el ostoba feszület.

Benned csodálat és a félelem ötvöződik,

Kiépített tekintélyükben játszanak őseim.

Elragad a vérszívók szüntelen kultusza

Porrá hamvadt vér áztatta romantika.

S már a hold fényében hívlak táncra,

Lassan formálódó igen tapad a szádra.

Prédává lettél, nyakad kínálja magát

Esztelen falom véred zuhatagát.

Dobban a szív, utat vág a bőrben a fog

Apró réseken az egyetlen étek bugyog

Mert a hús és a kenyér nekem íztelen

De testeddel a számban új életre kelek.

Pirosló nektárod csillapítja szomjam,

Újra meg újra felcsillan az öröklét karodban.

Tükörkép nélküli hangtalan táncos

Túlvilág kapujában a néma vámos.

Furcsa fényben játszik mosolyod, nem értelek:

Most martalak meg, és kiszívom életed.

Még egy ajándékot tartogat nekem az éj

Szívemből kilógó ezüstkarón csillog a vér.

2004-11-09