Szerep
S minden, ami nem én vagyok, csupán szerep.
és játszom, néha szinte örömmel
néha beletörődve
drámai, és néha tragikus
olykor-olykor tragikomikus.
de oly bután és némán tűrök…
saját kardomba néha-néha beledőlök.
hisz csak szerep…
a színpadom maga az élet,
és ha reccsen egy ág, én is félek.
feltűnnek, és eltűnnek,
epizódszerepek
csak én maradok.
mint elveszett lélek, a színpadhoz
ragadok.
mosolygok
mert azt írták, ezt kell
hogy a kritikákban, jó színben
tűnjek fel.
hisz csak szerep…
még ha oly réveteg,
és álmos partokon
suttogó szellő szárnyakon
jön is a reggel.
és az álom felkel.
a tornácra ül, reggeli kávé
térdre zuhanok előtte, mint egy árnyék
hisz az egész csupán egy szerep
és a forgatókönyvek között elveszem…
2004-10-12 |