Temet�sem

Anyu! K�rlek, ne s�rj!

Kamillavir�g illatot hoz fel�m a sz�l. �desen l�gyan borzongat. �rny�kom nincs, m�gis �rzem a sz�l langyos simogat�s�t az arcomon. Balra t�lem lomha kezek v�sik a bet�ket az �r�k eml�k�l marad� k�t�mb�kbe. Az „a” bet�n�l a fekete folyad�k kicsit t�lszalad a v�jaton, �s n�ma lass�s�ggal festi tov�bb azt, amit nem kellene. Let�rlik. A d�lut�ni nap aranyl� ne b�nts sugarai �rezhet� melegs�ggel hullnak r�m, ahogy k�zeledem. F�ny�ben most valami eg�szen m�s. A kapu t�rva nyitva, r�csait k�k vir�g� fut�n�v�ny, �s halkan tovat�nt s�hajok futj�k be, hangtalan mened�ket adva a bels� vil�gnak. Sokunk �tja vezetett ide, m�gis �gy �rzem, �r�k k�rhozatban kozmikus mag�nyra �t�ltettem e kapuk k�z�tt. Bel�pek. Sokan vannak. A pap az elm�l�sr�l, de az �let el nem t�n�s�r�l besz�l. A f�k t�rzs�n moha n�. T�llicit�ljuk a t�llicit�lhatatlant. Egy kisl�ny aranyl� f�rtjeit lebegteti a sz�l az egyik fa t�v�ben. Egy hangy�val j�tszik. H�t Te ki lehetsz, pici l�ny? Odasiet az apja hozz�, �s felemeli. Te itt? �s a kisl�ny… apa lett�l? Ne m�r! Hiszen nemr�g m�g egy�tt… t�vedek. R�gen volt. Gy�ny�r� gyerek. Bamb�n el�re b�mul mindenki. Lek�stem a ravatalt. A kopors� m�r kint van. Nyitott kopors�. Tudt�k, hogy elviselhetetlen a bez�rts�g. A kopors� finoman d�sz�tett, s�t�tbarna f�j�n ez�st�s d�szcs�kok futnak v�gig. �t�lelt�k a kopors�t. A kopors�n t�l egy arcot pillantottam meg. Elj�tt�l? Nem �rtelek. Most, amikor… �rzed ezt? Ezt a megfoghatatlan valamit, ami k�rbeleng. �rzed! A k�nnycsepped mutatja. Mi�rt csak most festi �t szemed gesztenyebarna sz�n�t ilyen szel�dre? Mikor m�r mindegy. �n m�r nem �lellek sohasem. Nem tehetem. Pedig most megtenn�m.

Elkopott f�ny� gyerty�k vett�k k�rbe a f�nyk�pet. Nem mertem r�n�zni. A gyerty�k valahogy… nem is tudom pontosan. Vagy nem merem tudni.

Anyu! K�rlek, ne s�rj!

Nem f�jt! Egy picit sem. Gyorsan haltam meg. Olyan volt az eg�sz, mint egy hirtelen j�v� �lom, �s az�ta �lmodom. Azt, hogy �r�kre a pajkos kisgyermeked leszek, aki az udvaron szaladg�l homokoz�s lap�ttal a kez�ben. G�nd�r haj�ban j�tszik a nap, �s nevet�s�ben a csillagok f�nye visszhangzik. A Te �leted �s a Te j�s�god g�rd�l tov�bb minden tett�be �s minden mozdulat�ba.

A d�lut�ni f�k a f�nyben m�g megf�rdenek picit. �lmosan n�zik az esem�nyeket, hiszen nekik ez csup�n egy �jabb… m�g k�nny, �s m�g f�jdalom, ami sz�p lassan az � sz�v�kbe is beleiv�dott.

Sr�cok! Sajn�lom! Komolyan! Sajnos nem h�zom magamra soha t�bb� a 11-es mezt, �s mostant�l nem az �n kezemben csillan meg a nap f�nye a magasba emelt kup�n. Suta g�ljaim nem juttatnak m�r a d�nt�be t�bb�, �s nem �lelhettek �t g�l�r�mt�l ittasan. Sz�p percek voltak, hi�nyozni fog minden. Megtiszteltet�s volt, hogy a bar�taimnak nevezhettelek benneteket!

Szia Tes�! Sajn�lom, hogy itt kell lenned. Hogy az �n temet�semen kell lenned. Mert nem volt id�m, nem voltak szavaim elmondani, hogy mennyit jelentesz nekem. Hogy ap�m volt�l a neh�z percekben. Hogy amit a sz�leimt�l nem lehetett, mind t�led tanultam, �s mint j� tan�r, nem adtad fel, m�g akkor sem, ha minden er�mmel tiltakoztam a tanul�s ellen. Irigyeltelek mindig is! Kitart�sod�rt. Meg hogy Neked siker�lt, amit �n csak szerettem volna. Megbecs�l�s, elismer�s, gy�ny�r� �s odaad� feles�g, h�rom gy�ny�r� gyerek, l�ny-fi�-l�ny sorrendben. Vigy�zz r�juk! �s magadra! Mindig szeretni foglak!

Elt�nik az orromb�l a kamilla illat. Nem is tudom, mi veszi �t a hely�t. Valami megfoghatatlan, olyan illat, amit eddig m�g soha nem �reztem. Nem b�d�s, de m�gis kellemetlen, nem az orromban, hanem sokkal bentebb szorongat.

Anyu! K�rlek, ne s�rj!

Apu, �leld �t j� szorosan! Sz�ks�ge van r�. �s ne feledd, most kett�nk helyett �leled. �n sem felejtem mindazt, amit tanultam T�led! A becs�letet, �s a tisztess�get. Hogy amikor szenny �ztatja arcom, a g�tl�stalan f�ny vak�tja szemem, �s ha sz�ges dr�ttal k�noznak is, akkor is maradjak ember. A Te szemedben…

A b�f�-szakk�r! �deseim! Egyvalamit tegyetek meg nekem! Ha megkapj�tok a diplom�t, helyettem is ki�lts�tok, hogy IGEN! J�? �s t�lts�tek ki nekem is a pezsg�t koccint�skor. Mintha ott lenn�k. Mert ott leszek. �g�rem! Veletek.

Jaj! H�t ti is elj�ttetek? �s hoztatok n�rciszt meg j�zmint? Meg a r�zs�t… t�vis n�lk�lit… feket�t. Dr�g�k vagytok. Im�dlak benneteket! Az�rt m�g vir�gozzatok sok�ig tov�bb, amolyan triumosan, mintha csak ott lenn�k! Tudj�tok, Ti a h�rememben, mint hercegn�im, �n meg zsenialit�sommal mellettetek! Mindig! Mindenben!

Anyu! K�rlek, ne s�rj!

Tudod, mi jutott eszembe, ahogy �gy n�ztelek? Mikor kicsi voltam, �s a t�bbiek megvertek. Ahogy kij�tt�l, hogy v�dd a gyermeked… engem. Nem a ver�st�l s�rtam, hanem a szemed f�ny�t�l, ahogy engem f�ltesz.

Elindul a menet, megyek m�g�tt�k. Lemaradva, ugyanakkor el�l a pap m�g�tt. A s�rhelyt�l t�vol �llok meg, innen figyelem. Mell�m l�p valaki. M�r r�g�ta �rzem a jelenl�t�t, de nem mertem megfordulni. Most n�zek csak r�. Magas, fekete csukly�s alak, kez�ben hatalmas kasz�val. �reg szem�ben soha nem nyugv� t�z lebeg. Nem f�lek t�le. K�sz�n�m, hogy v�gign�zhettem! – mondom szavak n�lk�l. B�lint, �s int, hogy menn�nk kell. V�rnak a b�r�im. Induln�k, de nem tudok. �t�leln�k mindenkit, m�g egyszer, utolj�ra.

De nem lehet!

Anyu! K�rlek, ne s�rj!

Anyu zokog. Ne! – �v�lti, �s t�rdre esik. A temet�i seg�dek egy pillanatra meg�llnak, a g�r�ngy�k f�jdalmas koppan�sai egy pillanatra abbamaradnak, de folytat�dnak. F�lddarabk�k dobbannak �jra meg �jra a kopors�n, �s vel�k egy�tt dobbannak a sz�vek is. Apu �s b�ty�m egy�tt pr�b�lj�k felseg�teni anyut, de nem megy nekik. Magukba roskadnak �k is. Nincs seg�ts�g. Csak a hal�l marad.

Elindulunk…

2004