Egy bukott angyal…
Hogy ki vagyok?
Szemedben könnycsepp.
Egyszerre vagyok öröm és bánat, boldogság és fájdalom
De kitörölsz onnan, hogy senki más meg ne láthasson
Hogy ki vagyok?
Tüdődben mély sóhaj.
Táncolva töltöm fel fáradt sejtjeid friss oxigénnel
S bár távozom, de éltető részeddé válok a vérrel
Hogy ki vagyok?
Blúzodon kósza hajszál.
Belőled hullottam ki, és félve megálltam a válladon
Míg le nem söpörsz, édes pihenő a hosszú vándorúton
Hogy ki vagyok?
Elmédben egy gondolat.
Elhessegetsz, de félve hívsz elő, mikor baj van
Gyengéden végigcsókolgatni könnyáztatta arcodat
Hogy ki vagyok?
Szívedben kósza dobbanás.
Szinte jelentéktelen a többi mellett, önmagában
Mégis fájón tűnne fel, ha elmaradnék az éjszakában
Hogy ki vagyok?
Csókodban az íz.
Azóta, hogy ajkaink együtt táncoltak bűnös hajnalon
Mindig ízlelni vágyod az elérhetetlen harmatot
Hogy ki vagyok?
Szinte mindegy.
Emlékek rabja, és az álmok börtöne hol édes, hol szűk
Várva várom a pillanatot, mikor létem végre megmenekül.
2004-11-18 |