Bántalmazott Férfiak Klubja

Hát gyertek, üljünk kört, Ádám szegény leszármazottai

Mi voltunk, vagyunk, s leszünk gonosz nők martalékai.

Hisztis, vérmes, s – mi legrosszabb – anyós lesz belőle,

Még ennyi év elteltével is kérdőn nézünk a teremtőre.

Örökké szemben velük, és mégis újra meg újra egymás mellett,

Próbálgatjuk, játsszuk, dédelgetjük, majd siratjuk a szerelmet.

Hát kellett ez nekünk, mondd!? Szegény, buta bolondok..

Oldalbordánkat adtuk, hogy születhessen egy őrült hatalom.

Csekély vigasz, hogy hozzánk bújik, és átölel néha,

Mert rég megkapott elismerésért küzdve szeretni már léha.

Ha közeledni mernél hozzá, csodával határos módon megfájdul a feje

Piros betűs napokon a terroristával ellentétben tárgyalni sem lehet vele.

Szívedben mézédes dalokkal, kezedben piros fényű rózsával várod,

De ő csókját valaki egész másnak adja valahol egész máshol.

Szíve és lelke apró kis titkoktól lett naggyá, rettentő mély óceán,

Fájó hörgésekkel, és kínzó férfi könnyekkel teli hajón ő a kapitány.

/folyamatos bővülés alatt … a szerk. J /