Számolatlan percek
Számolatlanul szállnak a percek,
Nincs, mely megtörné a csendet.
Könyörgésbe tévedő kezek…
Számolatlanul szállnak a percek,
Mióta kést mártottál meg bennem.
Elszívta lassan a nesztelen időtáv
Arcod semmitmondó, kopott fényét
Oly régi, oly buta emlék…
Néha jéghideg karmokkal tép belém
Ha egy pillanatra kiengedi a homály.
Azon az éjjel, mikor szívem megloptad
Arcomba égetted az örök félelmet,
Bár új álmokért epedek…
Kérdőn nézek még akkor is, ha szeretnek
Még akkor is, ha lágyan ölel az alkonyat.
Egy lenyesett részlet, fájdalmas hiány
Adok hozzá szöget, tűzd ki a falra
Ostoba trófea…
Hát kimondatlanul is ez lett sorsa.
Sósavba fojtott épphogy nyíló virág.
Más szerelem gyümölcse már szíved alatt
Nesztelen rettenet ébredt az éjben
Tűnő szenvedélyben…
S nem fulladt meg a reggeli fényben
A hamis fény is vakít, és lefejeled a falat!
Minden napért kiszaladt egy könnycsepp
Lelkem céltalan szoborrá dermedt halott
Pedig alig mosolygott…
Hát hozok majd a pokolból egy darabot!
Valami kisebbet, de kellően díszeset!
2004-10-21 |