Vámpírok éjszakája
Mozdulatlan a szív, és hegyes a fog,
Odafenn ma az őrült hold ragyog.
Nem szemed színe lesz ma a döntő ok,
Hanem hogy milyen a vércsoportod.
Koporsóm fedele nyílik, kezdődik a tánc
Vérre éhezik újra az éjjeli vadász.
Az örök sötétség ad újra erőt nekem
Első hívásra a pokol gyermeke lettem.
Nyaki ütőér után szaglászok az éjben
Lángolva forr az örök vágy ereimben
Meglátlak téged, nyakadban kereszt
Nem rettenthet el ostoba feszület.
Benned csodálat és a félelem ötvöződik,
Kiépített tekintélyükben játszanak őseim.
Elragad a vérszívók szüntelen kultusza
Porrá hamvadt vér áztatta romantika.
S már a hold fényében hívlak táncra,
Lassan formálódó igen tapad a szádra.
Prédává lettél, nyakad kínálja magát
Esztelen falom véred zuhatagát.
Dobban a szív, utat vág a bőrben a fog
Apró réseken az egyetlen étek bugyog
Mert a hús és a kenyér nekem íztelen
De testeddel a számban új életre kelek.
Pirosló nektárod csillapítja szomjam,
Újra meg újra felcsillan az öröklét karodban.
Tükörkép nélküli hangtalan táncos
Túlvilág kapujában a néma vámos.
Furcsa fényben játszik mosolyod, nem értelek:
Most martalak meg, és kiszívom életed.
Még egy ajándékot tartogat nekem az éj
Szívemből kilógó ezüstkarón csillog a vér.
2004-11-09 |