Bekeretezett lom
Hogy megrtsd, mikor a vgy bennem mr a tlfolyt rgja,
s csak egy helyen ltezik nyugalom: karodba zrva,
esztelen lmodozs Nlkled a nappal s az j,
mikor a htben a trappista sajt is Rlad mesl,
etip kisgyermek sem nz az telre oly hesen
mint ahogy n, mita ismerlek, cskodra hezem.
Csomagol az id, bepakolja az eltelt veket
vastag rcsok mgl kacsint rnk a csalka kpzelet,
meguntam szmolgatni a falira kattogst,
bgyadtan, egyedl figyelni az eltelt percek zajt.
keresek egy szt, vagyis azt a szt, amely elr hozzd:
tilalom ellenre is akarj, mint va az almt.
Bekeretezett lom szobm faln, mikor hozzm rsz,
rintsed nyomn egy pillanatra lelassul a lt,
ez az lom nem csupn egy ksza, kds pillanat,
hanem mint lgy a gyertya viaszba, szvemhez tapad.
mint mikor a hinta elr a legmagasabb pontra,
riadt gyermekknt flek, hogy mikor zuhanok majd vissza…
De elkapsz, mint gondos desanya, ki gyermekt flti,
felsegtesz, s nem engedsz tbb a homlyban lni.
Nzz rm, s hagyd elszaladni messzire azt a knnycseppet,
s mint aki elszr lel, gy lelj most t engem,
mit jelent egy els lels: csak gy rezhetjk t,
mikor elszr rzi meg szvem szved dobbanst.
Miket n lerhatok most, semmi tbb, csak pusztn szavak,
egy msodpercre sem tudjk visszaadni mosolyodat!
Vagy azt az rzst, mit az jelent, amikor Rd gondolok,
hogy kplkenyen, mly lmaimban Hozzd igazodom…
llok s remlek, mint*
(* idkzben kettszakadt valami, kettszakadt a vers is…) |