Tegnap

S ha te nem is akarod,

Én hiszem még a tegnapot!

Hajnal van…

Kóbor fénysugarak…

A konyhában állok, és kávét

Tömködök a hasadt kávéfőzőbe.

Szőlőhegy porán pihenő éjjeli zápor

Száll felfelé a sugarakkal sisteregve.

Kilépek a verandára, átölelni a tájat,

Suttogón simogat az ébredező szél

Néma harmattal tömi be a számat,

Ne hallja zokogásom a közeledő fény.

Fűszálak nyögik még lépteid súlyát,

Ahogy lassan, kicsit kétkedve elmentél.

A felhők már újra az égbolt lapátján

Készülnek, hogy esőt locsoljanak szét.

Minden, mi te vagy, belőled rossz és jó

Lépted, árnyad, meleget ígérő ölelésed

Mint örökzöld fenyőfa ágán mélázva a hó…

Álommá gyúrva mellkasomban szenderegsz.

Vihar készül…

Vergődő faág könyörög kapaszkodó után,

Mint kezem kezed után a bódulat percében

Arcod sehol, és ha látnám magam… szinte bután

Félve suttog a harkály: aludj el szépen.

2004-12-06