kilépünk hát, mint újraszőtt álom a képzeletbe,

sörszagú lehellet viszi a szavakat némán tovább;

tarka terítők osztanak körbe citromízű rabruhát:

így zuhan ránk, ivódik belénk az éj furcsa leple

táncolva szalad torkomon tova gin és tonik.

végignyújtózik lassan fáradt testemen a zene,

elkábít a poharak tánca, számolatlan csilingelése

és elmémen a gondtalanság a kábulattal osztozik.

de nyelvem marja már az újabb adag vodka

szemem fintorára igézettől nedves tekintet kacsint

comb sejtet, mosoly harcol, hamvas mell táncra hív,

s hajnalban írok egy meg sem kérdezett nevet a hóba.

2005-01-28