Tegnap
S ha te nem is akarod,
Én hiszem még a tegnapot!
Hajnal van…
Kóbor fénysugarak…
A konyhában állok, és kávét
Tömködök a hasadt kávéfőzőbe.
Szőlőhegy porán pihenő éjjeli zápor
Száll felfelé a sugarakkal sisteregve.
Kilépek a verandára, átölelni a tájat,
Suttogón simogat az ébredező szél
Néma harmattal tömi be a számat,
Ne hallja zokogásom a közeledő fény.
Fűszálak nyögik még lépteid súlyát,
Ahogy lassan, kicsit kétkedve elmentél.
A felhők már újra az égbolt lapátján
Készülnek, hogy esőt locsoljanak szét.
Minden, mi te vagy, belőled rossz és jó
Lépted, árnyad, meleget ígérő ölelésed
Mint örökzöld fenyőfa ágán mélázva a hó…
Álommá gyúrva mellkasomban szenderegsz.
Vihar készül…
Vergődő faág könyörög kapaszkodó után,
Mint kezem kezed után a bódulat percében
Arcod sehol, és ha látnám magam… szinte bután
Félve suttog a harkály: aludj el szépen.
2004-12-06 |